Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
14 szövetpólyából vagy háromszögletű kendőből elkészíthető az állcsonti parittyakötés (Kinnschleuder); szükségkötésként teljesen elegendő lesz. (4. ábra.) Mint fentebb említettük, az állkapocs felhágó ágának és a condylusok törésénél már ily egyszerű eszközökkel nem segíthetünk. Az állkapocsnak sokszor életveszélyt jelentő hátrasüllyedését, mely sokszor a sérülés után még órák múlva is bekövetkezhet, feltétlen meg kell szüntetni, illetve előzni. A fentebb leírt drótligaturás rögzítés is elegendő lesz egy állkapocspari ttyakötéssel támogatva. Ez azonban 5. ábra. Condylustörés ideiglenes rögzítése. csak az esetek kis részében szünteti meg teljesen a hátrasüllyedést. Kifejezett esetekben az extraoralis-extensiós kötést ajánlja Ilauptmeyer. Ez az állandó extra-intraorális készülékek elgondolása alapján készül és kétségtelenül egy tartós és biztos rögzítést nyújt. A németek a háború alatt állcsontsérülteik hátraszállításánál állandóan ezt alkalmazták. Azonban elkészítése hosszadalmas és a hozzá szükséges anyagok sincsenek legtöbbször kéznél, úgyhogy ezt például gyakorlóorvos nem tudja alkalmazni. Más szerzők által ajánlott extensiós-extraorális rögzítések szintén nehézkesek ideiglenes ellátásra. Hatásmechanizmusukban mind megegyeznek abban, hogy körülbelül 2 mm. vastag drótot pólyával rögzítenek a homlok köré, melynek az arc elé kinyúló részéhez rögzítik a tört állkapocs fogai köré csavart drótligaturát. Legideálisabban
