Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
4 amely a tumort befedi, a rádiumtubusokat teljesen körülveszi fémfilterrel, mely 2—3 mm. vastag ólomlemeznek felel meg. A tubusokat a plasztikus alaplemezre rögzíti. Lepierre, Vercing, E. Martin kaucsuk prothesiseket készít, mely a rádium befogadására alkalmas tokkal bír. Pfahler a rádiumot 1 mm. vastag Columbia-masszából készült moulage-ra erősíti, a szájüregben arany + gummifiltert használ, a rádiumot ragtapasszal rögzíti. Reichenbach a rádiumcsövek rögzítésére plasztikus lenyomatanyagot alkalmaz, mely egyszersmind a filtereket is tartja. Filterként 1 mm. vastag falú rézcsövet használ, mely a rádiumtubust befogadja. Az ép szöveteket pedig ólomlemezkékkel védi a sugárhatástól. Meg kell jegyezni azonban, hogy az ép szövetek védelmét néhány mm.-es ólomlemezzel még nem biztosíthatjuk. A 16.5 mm.-es ólomlemez is csak 50%-át szűri meg a gammasugaraknak, tehát a nem kívánt szöveti károsodás még így is létrejöhet. Czunft véleménye szerint a legcélravezetőbb, bár kissé nehézkes, az ép szöveteknek a rádiumstubusoktól való távoltartása, félrehúzása. A Szent Rókus-kórházban a rádiumtubusok tartására szükséges alaplemezeket Reichenbach elgondolásai alapján készítjük, mert a tubusoknak a megfelelő helyen való applikálása és rögzítése, az alaplemezeknek könnyű kivétele, visszatétele, tapasztalatunk szerint a célnak legmegfelelőbb. A rádiumtartó applikátorok elkészítése a következő módon történik. Mindenek előtt a betegnél a szájüreg lehető legalaposabb szanálását hajtjuk végre, tehát a fogakat depuráljuk, a gangraenás fogakat, gyökereket eltávolítjuk, a szilvas üregeket provizórikusán megtörniük, továbbá lecsiszoljuk a fogak éles széleit és sarkait. Czunft hívta fel a figyelmet arra is2 hogy visszahagyott rádix körül rádiumbesugárzás után a csontállomány elhalása jöhet létre. Miután a kezelésre kerülő tumor gyakran kifekélyesedett, sőt a szomszédos nyálkahártyára is átterjedt, emellett már aránylag kisebb nyomásra, sőt a száj fokozottabb nyitására is igen fájdalmas, a szájüregben való ténykedés lényegesen megnehezül, melynek folytán a lenyomatkanál bevezetése sokszor nem sikerül. A kanál a rendszerint hiányos fogsor egyik-másik jobban kiemelkedő fogába beakadhat, amikor az ép fogak feláldozása elkerülhetetlen. A daganat terjedelme, összekapaszkodott volta, kísérve nagyfokú érzékenységgel, a lenyomatkanalak kellő applikálását sokszor teljesen lehetetlenné teszi. Ennek megkönnyítése érdekében különböző mélységű vájulatú, alacsonyabb és magasabb peremű lenyomatkanalakra van szükség, de igen gyakran egyéni kanalat kell készíteni. Az érzékenység leküzdésére a nyálkahártyát 2%-os percain-oklattal ecseteljük a lenyomatvétel meg
