Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
115 szájad'ékokat s hogy azokba az; eszközök görbülés nélkül, könnyen bevezethetők legyenek. Szomszédos approximális szuvasodösak ellátását ajánlja. A második ülésben óvatosan kitisztítja a gyökércsatorna koronái egyharmadát. A tisztításra mechanikus eljárást ajánl, finom, kézi gyökércsatomamüszereket. Csak tisztítja és nem tágítja a gyökércsatomát. Kezelés előtt tömény carbolsavat helyez a fogüregbe. Utal a eonservativ fogászat fontos elvére: fontosabb amit kihoz, mint amit bevisz a gyökércsatornába. Ülések közben baktériumölő gyógyszereket helyez a fogba s lezárja. Harmadik ülésben további szakaszát tisztitja a gyökércsatornának, vigyázva, nehogy a csúcson keresztül vigye a fertőzött gyökércsatorna tartalmat. Negyedik ülésben a gyökércsatorna csúcsi harmadát tisztítja meg s tágítja ki lehetőleg 6-os gyökércsatornafúróval s carbolsavval átmossa, kiszárítja s gyökértöméssel látja el. A komplikált gangréna alakjainál, mikor a fog igen fájdalmas, trepanációra geny ürül, vagy mikor a fistulanyilásból ömlő genyre panaszkodik a beteg, vagy panaszokat nem okozó periapicalis ostitises gócok láthatók, eljárása különböző. Kórokozómentessé nem tehetjük a fogat, klinikai tapasztalatok azt igazolják, hogy ez nem is okvetlen szükséges s kórokozószegénység a gangrénakezelés sikerének tekinthető. (Katona.) GÖLLNER L.: Gyökértömő eljárás a gyökérhártya reparativképességének felhasználásával. Z. Stom. 1936. 761. oldal. Göllner magántanár, a szegedi stomatologiai intézet vezetője, ezen cikkében az 1931-ben a Fogorvosi Szemlében megjelent és ismertetett gyökérkezelési eljárásának histologiai kontrollvizsgálatát nyújtja. Az 1931-ben ajánlott eljárás röviden abban állt, hogy az arsennel devitalizált fogbelet eltávolítva, a gyökércsatorna apikális részét dentinforgáccsal zárja el, majd a gyökércsatorna további részét valamely indifferens gyökértömő anyaggal (cement-gutapercha) tömíti. Göllner eljárása azóta abban változott, hogy az As-applikációt teljesen elhagyta és így élő fogbelet távolit el. Az As elhagyását a jobb eredmények igazolták. Az As-hatás veszélyét nem is abban látja, hogy az As a gyökérhártyára egy ízben hat, hanem, hogy a fog kemény- és lágyrészeiben depőt alkotva, a gyökérhártyát krónikusan mérgezi és ott állandó gyulladásos gócokat tart fenn, mint azt számos kísérleti vizsgálat igazolta. Vizsgálataihoz — a kísérletek az immár általánosan használt és kísérleti „Testobjekt”-té vált kutyafogakon történtek — 20 fogat használt. A kísérletek 12—20 hónaposak voltak. (A gyógyulás menetét megvilágító közbeeső időpontokban végzett kísérleteit a szerző még később fogja publikálni.) Ezek közül 6 amputatio, 11 exstirpatio a ramifaciós csatornákig és 3 exstirpatio átfúrt gyökércsúccsal volt. Az amputatiós esetek (az első fogbélcsonk dentinnel lett fedve és cementtel zárva) közül háromban a gyökércsatomában a fogbél elhalt, a gyökércsúcs körül gyulladás zajlik; a másik három esetben a gyökércsatorna újonnan képzett keményállománnyal volt kitöltve, a gyökérhártya ép volt. 50%-os kifogástalan eredmény, amint azt a szerző is hangsúlyozza, nem elégséges ahhoz, hogy azt a gyakorlatban is általánosan ajánlani lehessen. A 11 exstirpatiós, úgy, ahogy Göllner nevezi, „magas amputatiós” esetnél hatszor teljes gyógyulást és cementképződést a gyökércsúcs körül, három esetben egyes ramificatiős
