Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1937-02-01 / 2. szám
78 feltartóztathatatlanul tovaterjed. Nem kis mértékben befolyásolja a kórkép és kórfolyamat kifejlődését a fogbél és gyökérhártya közti kapcsolat mineműsége; hogy a gyökércsúcs szűk, átjárhatatlan, vagy fejlődő fogaknál, illetve tejfogaknál tág, széles összeköttetés áll fenn. Utóbbiaknál ép ezen tág összeköttetés folytán a hyperaemiás állapottól egészen a fogbél elhalásával, a fertőzés tovaterjedésével kapcsolatos súlyos periodontium elváltozásokig a lehetőség kedvezőbb. Befolyásolja továbbá a periodontiumban lepergő megbetegedések súlyosságát a fertőzés mineműsége. Miller óta a szerzők egész sora vizsgálta a fogbél, illetve periodontium fertőzésénél szereplő mikroorganizmusokat. Ehelyt bővebben e kérdéssel nem is foglalkozom. Csak természetes, hogy a szervezet, illetve a periodontium ellenállása a fertőzéssel szemben oly fontos tényező, melyet számításon kívül hagyni nem lehet. A szervezet lokális, a baktérium- és toxinhatásra létrejövő ellenállása, talán immunitása magyarázza, hogy számos esetben, dacára a fertőzés akadálytalan létrejöttének, a periodontiumban semmiféle kimutatható elváltozás nem áll fenn. A foramen apicalen keresztül létrejött fertőzés lehetőségét elsősorban a fogbél megbetegedései szolgáltatják. A fogbél, melyet a cariosus folyamat elért, a lobos folyamatok egész során át a fogbél elhalásáig — a mikroorganizmus okozta fertőzéssel kapcsolatos jelenségeket mutatja. A gyökérhártyán ezzel egyidejűleg a hyperaemia jelenségei bontakoznak ki; az apicalis gyökérrészlet erei tágak, erősen belöveltek, néha serosusan átitatottak. A klinikai észlelet ilyenkor azt mutatja, hogy a fog tengelyére gyakorolt nyomás, kopogtatás fájdalmat vált ki. Ez a fájdalom tartós nyomásra szűnik — fontos differentialdiagnostikus jel, mely arra mutat, hogy a hyperaemia reverzibilis folyamat. A beteg a fájdalmas fogat jól lokalizálja. Horizontális irányú nyomás, kopogtatás rendszerint nem okoz különösebb fájdalmat. A megbetegedett fogbél műtéti beavatkozása kapcsán a folyamat rendszerint jól visszafejlődik. A lobos fogbél eltávolításával a vérbő erek kivérzenek, a hyperaemia rendszerint spontán szűnik meg. Gangraenához társuló hyperaemia esetén már óvatosabban járunk el. Ilyenkor nemcsak a gangraenás fogbél fertőzött volta miatt, de a pulpa szétesésekor keletkező mérgek, ptomainok, gázok miatt nem ürítjük ki egyszerre a gyökércsatorna tartalmát. Első alkalommal megelégszünk a pulpakamra feltárásával, hogy ezáltal a keletkezett rothadási gázok távozásának lehetőséget adjunk és csak óvatosan, fokról-fokra ürítjük ki a gyökércsatorna tartalmát. Célszerű ezt II202-fürdő alatt eszközölni, hogy ha a mechanikus beavatkozással
