Fogorvosi szemle, 1937 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1937-02-01 / 2. szám

61

Ezekután a felhágó ág és a mediánsík alkotta hajlásszöget mértük. A vizsgálati anyag' a hajlásszöget illetőleg — miként azt a felhágó ág szélességénél is tapasztaltuk —, már az első rátekintésre is igen nagy különbségeket mutatott. Ha a 10. és 11. ábrán látható állkapcsokat összehasonlítjuk a 12., illetőleg 13. ábrán láthatókkal (röntgenképek), minden mérés nélkül is feltűnik, hogy míg az előbbieken

II.

10. ábra. Megközelítőleg párhuzamos felhágó ágak.

11. ábra. Mérsékel tea széjjeltérö felhágó ágak.

a két felhágó ág megközelítően párhuzamos, addig az utóbbiakon a felhágó ágak igen erősen széjjeltémek.

A felhágó ág belső felszínét a lingula, a sulcus mylohyoideus és a crista temporalis gyöke meglehetősen egyenetlenné teszi, s ezért szögmérési célokra alkalmatlan. Midőn tehát a továbbiakban a felhágó ágnak a mediánsíkhoz való hajlásszögéről beszélünk, ezalatt mindig az a szög értendő, amit a felhágó ág elülső és hátsó szélének legkiemelkedőbb pontjait összekötő egyenes a mediánsíkkal bezár.

12. ábra. Erősen széjjeltérő felhágó ágak.

13. ábra. Igen erősen széjjeltérő felhágó ágak.