Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-02-01 / 2. szám
fc4 mm.-nyi széles közének — megfelelő pántokat készítünk, fémolló segítségével. Ha 1, 1.5, 2 és 2.5 mm. széles és 2—3 cm. hosszú pántunk van, ezen négyféleségből biztosan találni fogunk olyant, amely a mi esetünknek megfelel, illetőleg, amely a mi fagettánk kramponjai között átcsúszik, de úgy, hogy ne szoruljon. Most már, ha a megfelelő pántot kiválasztottuk, tudnunk kell azt is, hogy az milyen hosszú legyen a mi esetünkben. Ha tudjuk, hogy annak a fognyak felé eső vége 2—2.5 mm.-nyire érje túl a kramponokat és 1—1.5 mm.-rel érje túl a másik vége a metsző- (rágó)-élt, akkor megvan minden adatunk arra nézve, hogy e pánt esetünkben milyen hosszú legyen. Mindenik pántnak 0.5—0.6 mm. lévén a vastagsága és a kramponok közének 1 mm. lévén a minimuma és 2.5 mm. (ritkán több) a maximuma, akkor ebből önként következik, hogy a pántok keresztmetszete téglányalakú lesz minden esetben. E téglány keskenyebb oldalait most már egymásfelé le kell ferdíteni és pedig 60"-nyira, úgy hogy a téglányalakú harántmetszetű pántból, egy trapéz-keresztmetszetű pánt keletkezzék. Miután a pánt így előkészíttetett, a kramponok megfelelő előkészítése következik. Miután a pántot a kramponok közötti résen áttoltuk úgy, hogy az kb. 1.5 mm.-rel a kramponokon (a fognyak felé!) túlérjen és a pánt trapézalakú harántmetszetének két párhuzamos oldalai közül a rövidebb feküdjön a fagetta lingualis oldalán, így tehát a hosszabb fekszik szabadon felfelé érintkezvén a kramponokkal, mindkét kramponunk a pánttal érintkező pontjait tintaceruzával megjelöljük. Mivel pántunk, amint láttuk, 0.5—0.6 mm. vastag, a megjelölt helyek magassága a kramponokon — természetesen — ugyanannyi lesz. Egyik krampont most már egy kevéssel magasabban csípjük le úgy, hogy a lecsiszqlás után a vízszintesre csiszolt vagy reszelt kamponvég a pánt szabad felületével egyazon nívóban legyen. A másik krampon megjelölt pontját, egy igen finom lombfűrész segítségével, kissé berovátkoljuk, e krampon szabad végét, egy kramponfogóval, szétlapítva a másik kramponra ráhajlítjuk. Ha ezen krampon esetleg az elsőn túlérne, akkor a túlálló végét lecsípjük. Ilyeténképpen egy keretet készítettünk, melyen át a mi pántunk pontosan, de nem szorosan átfér, illetve áttolható. Most már az a kérdés, hogy a kramponok érintő részeit (végeit) össze kell-e forrasztani, vagy pedig azok így, egymást érintve eléggé rögzítik-e a pántot?
