Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-02-01 / 2. szám

63

adása általában, ha nem is minden 'kísérletben, még jobban megnyujtja az érzéstelenség tartamát, de 1.8 mgr.% Adrenalin mellett sem tartott az érzéstelenség oly hosszú ideig, mint az 0.5 mgr.%-al hypophysis nélkül.

Vizsgáltok ezen oldat toxieitását is, mivel félő volt, hogy az intravénás toxieitását a Novoeainnak, melyet Taubmann és Jung majd Knoefel szerint az Adrenalin annyira fokozott, a még hozzávett hypophysis hátsólebeny még inkább növelni fogja,

Nvúlkísérletek tényleg be is bizonyították, hogy 1.8 mgr.% Adrenalin + 0.5 I. E. hypophysis hátsó lebeny ki vonat hozzátétele által a Novocain toxikusabbá válik, mintha 2.5 mgr.% Adrenalint vennénk hypophysis nélkül.

A következő kísérletekben a hypophysis hátsólebeny-kivonatának mennyiségét csökkentettük, hogy a Novocain toxieitását ne fokozzuk, s kitűnt, hogy a 0.15 I. E. az a mennyiség, amelyhez 1.5 mgr.% Adrenalint adva, kevésbbé toxikus, mint a 2.5 mgr.% Adrenalin töménységű Novocain.

Állatkísérletek után emberen végeztünk kísérleteket, s azt találtuk, hogy úgy rövidebb, mint hosszabb beavatkozásoknál az ú. n. kellemetlen mellékhatások elmaradtak, az anaesthesia, ha nem is százszázalékosan kifogástalan, mégis sokkal jobb eredményeket ad, mint a Novocain a hypophysis hátsólebenyének 0.5 I. E. mennyiségű oldatával.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mégegyszer kívánjuk hangsúlyozni, hogy nincs bizonyítva, hogy a mi gyakorlatunkban használatos Adrenalin-mennyiség nemhogy halált, hanem még csak súlyos szövődményt is okozott volna. A kétséget- kizáróan Adrenalin által okozott kellemetlen, de múló mellékhatások, minden esetben reverzibilisek. Ezeket a tüneteket fokozni szokta egyrészt az a feldúlt psychikus állapot, amely a beavatkozástól való félelem eredménye, másrészt az az általános hiedelem, hogy az Adrenalin, mint veszélyes szer súlyos szövődményeket, esetleg halált is okozhat, pláne súlyos lehet az, ha maga az orvos sem végzi el a szükséges psychikus előkészítést: a beteg megnyugtatását s arról való biztosítását, hogy mindezen kellemetlenségektől nem kell megijedni, ezek múlóak. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy minderről az orvos is meg legyen győződve. Fokozza a tünetek nagyságát még az is, hogy ha a beteg észreveszi az orvos ijedtségét és ha azt látja, hogy az orvos sem tudja a beállt tüneteket magyarázni, mintha azok számára is váratlanul lépték volna fel.