Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-02-01 / 2. szám

60

lemetlen mellékhatását, sokszor szívesebben eltűrik a fájdalmat, mint az injectiót, ami azonban az orvosnak sokkal több munkát, a patiensnek sok fájdalmat okoz.

Itt kell megemlítenem, hogy az irodalomban, ahol csak Adrenalinról van szó, feltűnően gyakran írnak collapsusról, mint az Adrenalinnak kellemetlen mellékhatásáról. Márpedig, még ha közvetlenül a véráramba (direkt vénába) is jutott az a minimális Adrenalin és okozta is a fentebb említett agyanaemiát, esetleg ájulást, ezt nem nevezhetjük collapsusnak, mert a collapsusból ritkán, vagy soha fel nem épül a beteg, a mi ú. n. collapsusos betegeink pedig a fölös óvatosságból beadott coffein-injectio után legkésőbb félórán belül egészségesen hagyják el rendelőnket. Nem mondhatjuk azért sem, hogy Adrenalintól collapsust lehet kapni, mert a gyógyszertan tanítása szerint éppen collapsus esetén 1 ccm. l°/00 Adrenalint adunk a betegnek. A collapsus szó használata tehát kétségtelenül hibás, ami amellett szól, hogy az Adrenalinra fogott „veszélyesnek“ mondott tüneteket is olyanok észlelték, akiknek az injectiós technikájuk, psychikus hatásuk nem volt kielégítő és az Adrenalin kétségtelenül gyakran jelentkező mellékhatásait eltúlozták.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a belgyógyász szigorú utasítására nem szabad Adrenalint adni, így endocarditisnél, myocarditisnél, Basedow-nál, diabetesnél, sympathicotoniás betegségeknél, állapotoknál és egyéneknél. Ezek az okok indították a kutatókat arra, hogy az Adrenalint egy olyan szerrel helyettesítsék, mely mentes ilyen nem kívánt mellékhatásoktól, de ugyanolyan érösszehúzó hatása folytán tökéletes amaesthesiát biztosít. Az utóbbi években gyakran hallottunk az Ephedrin, Ephetonin és Corbasilról, mint Adrenalinsubstituensekről. Ezek a szerek azonban nem feleltek meg teljesen a kívánalmaknak. A Corbasil még nincs teljesen kivizsgálva, az irodalom szerint pedig, ha kisebb mértékben is, de ugyanolyan kellemetlen mellékhatásai vannak, mint az Adrenalinnak, mégis kritikát csak a szer teljes kivizsgálása után mondhatunk.

1913-ban Citelli ajánlatára kezdték használni a hypophysis hátsó lebenyének kivonatát a Pytuitrint, de néhány próba után teljesen elhagyták. 1932-ben P. Wermer ajánlatára ismét a Pytuitrinre terelődött a figyelem. Eleinte kétkedve fogadták, de mióta külön tudják választani az uterus contraetiót előidéző hormont az érösszehúzó vasopressortól, használják a Novocain potenciálására. Főelőnye abban áll, hogy nem emeli a vérnyomást, a perifériás erekre összehúzó hatással bír, de nem úgy mint az Adrenalin után látjuk, a vasocompressiót nem követi a vasodilatatio, hanem az erek normális