Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
40 olvasottak alapján valaki fogszabályozással foglalkozzon? Ha igen, akkor az eredmény tisztán a véletlenre van bízva. A protetikai és laboratórium-technikai részben jó leírásokat is találunk. Kitér itt a szerző a protetika legújabb eredményeinek ismertetésére is. Tartalom szempontjából vizsgálva az 500 kérdést és a válaszokat, azt látjuk, hogy azokból 317 általános orvosi jellegű (anatómia, szövettan, fejlődéstan) és a fogorvoslás köréből merített, míg 183 technikai vonatkozású, de ezek közül is 20 nem szigoráan a technika, hanem a gyógyítás területén mozog. 183 —■ 20 = 163, tehát csak ennyi a tisztán technikai. Ezzel szemben 337 válasz orvosi tartalmú. Végeredményben tehát a kérdések 67%%-a orvosi és csak 32i/2% technikai. Ebből joggal következtethetjük, hogy -— bár a könyv szerzője fogtechnikus — a fogorvoslást nem tekinti főként technikai beavatkozások összességének, hanem ellenkezőleg azt nagyrészt (67%%) orvosi ismereteken alapuló és orvosi tudást megkövetelő gyógyító tevékenységnek tartja. Kár, hogy az előszóból már bizonyos kari propagandahang csendül ki. Tudományos műnél nincs erre szükség. A könyv stílusa nem elég szabatos, több helyen félreérthető. Magyarsága is sok helyen kifogásolható. Hagy szorgalommal megírt könyv Weisz könyve és a Fogtechnikusok Orsz. Szövetsége az Ipartestülettel együtt áldozatkész munkát végzett, mikor a hatalmas mü kiadására vállalkozott. Leslie Childs: A fogorvos felelőssége a diagnosis felállításának elmulasztása miatt. (Liability of dentist for negligence in making diagnosis.) Dental Cosmos. 1935 okt. Általában a fogorvosnak a diagnosis felállításában épp olyan lelkiismeretességet és ügyességet kell tanúsítania, mint amilyen gonddal a kezeléseket végzi. Ha minden kis tévedésért nem is vonható felelősségre, a tudomány ismert szabályaival merev ellentétben álló, durva diagnostikus tévedés esetén a felelősség fennáll. Két eset kapcsán legjobban megláthatjuk, miről is van itt szó. Tizenegyéves fiú jobb alsó állcsontjában igen erős fájdalmakat érzett. Nővére kíséretében felkereste a doktort szeptember 18-án. Lázas volt, ínye genyesedett és meg volt dagadva. A doktor eltávolította a jobb alsó első nagyőrlőt. Másnapra arca még jobban megdagadt, nagy láza lett. Október 21-éig állott az orvos kezelése alatt, aki a sebet többször kikaparta és „fertőtlenítette''. Ekkor már igen beteg volt, arca és nyaka rendkívül megdagadt, nagy láza volt és száját nem tudta kinyitni. Szájsebészhez fordultak, aki osteomyelitist és nyaki phlegm onet állapított meg. A gyermeket kórházban helyezték el, négyszer operálták, a sebekbe dlainesöveket helyeztek. Az incisiók helyén nagy keloid fejlődött, mely egész életére elcsúfította. Kórházi, orvosi és nurse-számlája fejében 2000 dollárt követel orvosától. Az orvos védekezését a következőképpen adta elő: Amikor a panaszos megjelent nála, sem arca, sem a nyaki mirigyek nem voltak dagadtak. A fogat szabályszerűen eltávolította és az utókezelésben is a szokásos gondosságot tanúsította. A beteget a vele közös rendelőben működő egyetemes orvostudornak többször megmutatta és a kezelésben ő sem talált hibát. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a panaszost elutasította és az orvost felmentette. A másodfokú bíróság azonban másként értelmezte az ügyet. A panaszos előadta, hogy az alperes fogorvos őt nem kezelte helyesen, mert nem állapította
