Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Amalgámtömések készítése az újabb, magas ezüsttartalmú ötvözetekből.

Irta: Molnár László dr.

Az amalgamtömés minden szakember előtt annyira közismert, hogy szinte feleslegesnek látszik erről a témáról bármit is írni. Mindennap készítünk amalgamtömést, technikája pedig igen egyszerűnek látszik. Némelyek azt szokták mondani, hogy ők inkább arany- és porcellánbetéteket készítenek és az amalgamról, mint silány, másodrendű tömőanyagról emlékeznek meg. A valóság azonban az, hogy töméseink nagyrésze amalgam és a gyakorlatban ez nem is lehet másképpen. Száz kihúzott, amalgamtöméses fogon azonban alig találunk 10 olyan tömést, mely a követelményeknek teljesen megfelelne. Legtöbbször a széleken, főként gingivalisan túlérő, a kavitás falaihoz nem pontosan odafekvő, polirozatlan töméseket látunk.

Praxisok szerint a tömések 70—80%-a amalgam és mégis ilyen gyenge átlagos eredmény mutatkozik. Mi ennek az oka? Főként az érdeklődés hiánya. Az amalgamtömés technikája csak látszólag egyszerű, de míg egy rossz betétet legtöbbször be sem tudunk helyezni a kavitásba, az amalgamoknál a hibák a tömés elkészítése után gyakran csak hónapok múlva jelentkeznek.

Mivel az utóbbi években a Fogorvosi Szemlében ilyen tárgyú közlemény nem jelent meg, indokoltnak látszik ezen igen fontos és nélkülözhetetlen tömőanyaggal kizárólag gyakorlati szempontból foglalkozni.

Régebben az amalgamötvözetek 50—60% ezüstöt tartalmaztak, sőt gyakran ennél is kevesebbet. Sokan még ma is kedvelik ezt az összetételt, mert az alacsony ezüst- és magas cinntartalom esetében az ötvözet feldolgozás közben sokáig plasztikus marad, könnyű vele bánni, lassan keményedik. De az alacsony ezüsttartalmú ötvözetek hibái igen súlyosan esnek latba előnyeik mellett: szilárdságuk aránylag kicsiny, nagyon zsugorodnak, gyakran kiemelkednek a kavitásból, sphaeroid alakot vesznek fel, a széleken elválnak a falaktól. Ezzel szemben a magas ezüsttartalmú (65—70%) ötvözetek megfelelő feldolgozás mellett nem zsugorodnak, szakítási szilárdságuk, éltartóságuk jóval nagyobb. Feldolgozásuk azonban nehezebb. A keverés megkezdésétől számított 8—10 perc alatt a tömést teljesen be kell fejezni, az amalgamnak a kavitásban már tömörítve, teljesen kialakítva kell helyet foglalni. Ez pedig egészen új technikát kíván, más a keverés módja, mint a régebbi ötvözeteknél és csak akkor érhetünk el jó

25