Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-06-01 / 6. szám

265

Mershon útmutatásai alapján az amerikai fogszabályozók nagy csoportja alkalmazza a nyelvi ívet* melyet későbben röviden már „Mershon-készülék“-nek is neveztek. De — az Angle-iskola hívei — különösen, amíg Angle élt és tekintélyével melléjük állt, továbbra is a „bracket“ „kampós“ készüléket alkalmazták, illetve csak ennek is javított alakját. De egyesek még a „pin and tube“ készüléket is fölé helyezték az új irány készülékeinek.

Talán nem lesz érdektelen ideiktatni a két irány közötti harc egyik érdekes részletét az Angle-iskola egyik egyesületének ülésén. (The Eastern Association of Graduates of the Angle School of Orthodontia). 1921-ben Strang erősen állást foglal a l/ershon-készülék ellen. Főként Oppenheim vizsgálataira hivatkozva, többek között a következőket mondja: az elmozdítás ideje alatt fogmedrében szilárdnak kell maradnia a fognak* mert ez a főkritériuma a helyesen alkalmazott erőnek. A testes elmozdulás és ennek keresztülvitele az Anglekészülékek által legjobban megfelel az élettani és mechanikai követelményeknek. A lingualív kényelmes, időt megtakarító eszköz a fogorvos részére, de hatástalan és nem kielégítő az okkluziós rendellenesség (malocclusion) kezelésére, sőt tulajdonképpen visszafejlődés (a retrograde movement in the science of orthodontia) az orthodontia terén. Az előadást követő vitában Heilman elismeri, hogy a fogak elmozdítása akkor történt helyesen, ha közben medrében szilárdan marad. Ez Oppenheim tényeken alapuló megállapítása, de ezt Oppenheim az Angle-féle tágító-íwel végzett kísérleteiből szűrte le, amelynél legfeljebb csak kétharmada változik meg az elmozdított fog körül lévő csontszövetnek. A csúcstájékon Oppenheim nem talált elváltozást. Ilyen csontelváltozás mellett szilárdan maradhat a fog. Strang szerint azonban a testes elmozdulásnál az egész gyökér körül átépítődik a csont, tehát nem maradhat meg olyan szilárdan, mint az Oppenheim által leírt feltételek között.

Angle is felszólalt ezen az ülésen, de részletes vitába nem bocsátkozott és ez alól felmentést is kért. Csak azt jelentette ki, hogy ő semmi gyengéjét nem ismeri a szalagív mechanizmusának és hisz benne. „Életem eredményeinek csúcspontját jelenti ez a készülék és nagyon büszke vagyok rá.“ („The culmination of my life’s efforts.“)

Felszólalása végén még egy esetről is beszámol, melyet egyik tanítványánál látott. Ezzel az esettel igyekezett bizonyítani, hogy még rendkívül gyorsan végrehajtott és erőszakosan folytatott fogszabályozás sem okoz kárt a fogat környező szövetekben. Elmondta, hogy egyik tanítványa bemutatta neki egy esetét (II. osztály, szájlégző), melynek kezelését hat hét alatt fejezte be. Az eredmény évek