Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-06-01 / 6. szám
263 1914-ben Ottolengui gyökérfelszívódásokról számol be röntgenképek alapján, tehát szintén orvosi elgondolás vezette a fogszabályozás eredményének ellenőrzésében. Az 1915—16-os években Heilman, Northcroft és mások aetiologiai kutatásaikkal és az örökléstannak az orthodontia körébe vonásával a fogazati rendellenességeket, mint szervezeti megbetegedések rész jelenségeit igyekeznek értékelni. Az amerikai szerzőkkel párhuzamosan Németországban is megindul az aetiologiai irányú kutatás. 1920-ban jelenik meg Kranz munkája, melyben fényt igyekszik deríteni a belsőelválasztású mirigyrendszer működése és a fogazati rendellenességek összefüggése között. Rendszeres kísérletes vizsgálatokról számolt be ez a mű, de tulajdonképpen valóságos eredményeket nem tudott felmutatni, A belsőelválasztású mirigyrendszer jelentőségét utána a kutatók egész sora igyekezett kideríteni. A szétszórt eredményeket Brash angol anatómus 1930-ban megjelent, aetiologiát tárgyaló munkájában foglalta össze. Az aetiologia és örökléstan körébe vágó müvek az elmúlt évtizedben oly tömegben jelennek meg, hogy e rövid összefoglalásban, melyben csak az irányokat igyekeztem ismertetni, még felsorolni sem lehet őket. A részletek tárgyalásánál azonban külön-külön ki fogok térni a nevesebb kutatók munkáinak ismertetésére. 3. A biológiás irány beteljesülése. a) Mershonizmus. Igazi lökést a „biológiás fogszabályozás“ előrehaladásának J. V. Mershon adott, midőn 1916-ban — 1908 óta folytatott próbálkozások tapasztalatai alapján — oly pontosan kidolgozott gyógymódot mutatott be, mely mai felfogásunknak megfelelően a biológiás elgondolásoknak majdnem minden tekintetben eleget tesz. Amint fentebb említettem, tulajdonképpen Angle rakta le a biológiás fogszabályozás alapköveit, sőt az elméletileg kitűzött feladatot részben meg is oldotta. Mershon-nak sikerült a feladat másik részét is megoldani. A nyelvi ív bevezetésével, vagy helyesebben mondva, technikájának pontos kidolgozásával az elméleti elgondolásoknak csaknem teljes mértékben megfelelt, A lingual-ív eszméje tulajdonképpen nem új. A nyelv felől ható erőket már régebben is alkalmazták. Jackson 1887-ben a newyorki odontologiai társaságban az általa „crib“-nek nevezett kapcsot mutatta be, amelyet ekkor lemezes fogmüvek elhorgonyzására használt. Később különböző alakú rágós, nyelvi fogszabályozó készülékeket
