Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-03-01 / 3. szám
Ill Hygienikus és kozmetikus szempontból igen kiváló megoldás, de sajnos, gyakran kivihetetlen. Oly precíz munkáról van szó, melyet egy mozgó fogon elvégezni nehéz. Nem is szabad arra gondolnunk, hogy ezekből egy fél tucatot, vagy még többet készítsünk a beteg alveolusokban mozgó szabálytalan fogakra. Ha a Hruska-féle sín elkészítése az interproximális árkok paraillelizmusának elérésében akadályokkal jár is, de legalább azzal az előnnyel bír, hogy absolut stabilitást nyújt. A Foumier-féle félkoronák azonban ezen lényeges requizitumot nem nyújtják, mivel az árkok nagyon sekélyek, az így készült sín stabilitása részben csak a cement segítségével érhető el, ami nem kívánatos. Mint e rövid áttekintésből láthatjuk, a sínek ismert typusai között — melyeknél a pulpa kivétele nem szükséges — nincs egy sem, mely súlyos kellemetlenségektől mentes lenne. A Witkovszkyféle sín értéke konstrukciójában és aplikációjában kérdéses; nem alkalmas másra, mint az elülső fogak immobilizációjára és nehezen illeszthető be egy vegyes-sín kombinációba. A legjobb kétségtelenül a II rusk a-féle sín, de erre nézve is érdekes az a tény, hogy tervezője, aki e téren igazi mester, a Mamiok,-féle sín alkalmazására tért át. A félkoronák, melyek Goslee, Carmichael, Roach, Brekhus, Hruska, Rank stb. nevét viselik, akár el vannak látva parapulparis csapocskákkal, akár nem, a paradentosis therapiájában csak egy, legfeljebb két fog fixálására alkalmasak. Alkalmazásuk mindenképpen értékes a fix hídprotézis lehorgonyzásánál és némely ideiglenes prothesisnél. Itt van az ideje, hogy ezt az igazságot bevalljuk. Feleletet nyerni arra, hogy melyik síntypus részesítendő előnyben egy másikkal szemben, csak azoknak a tapasztalatai alapján lehet, akik különösen sokat foglalkoznak a különféle módszerekkel és azt hiszem, épp az előbbiek alapján, szerencsésen válaszolhatok a kérdésre. A párádéntosisos fogak balsikeres mechanikus immobilisatiója legnagyobbrészt a sínek eredendő tervezési és készítési hibáiból származik. Például a sín behelyezésekor kihasználjuk bizonyos fokig az arany rugékonyságát, pedig ez világos jele az előkészítésben a kellő parallelizmus hiányának, vagy az aranyöntvény összehúzódásának, vagy egyes részek kimozdulásának. Hiba, ha elhanyagoljuk az okkluziós védőszél kellő kiterjesztését. Sikertelen a munka akkor is, ha az interproximális betétek nem elég mélyek, mert ilymódon nem képesek támogatni az articularis dinamizmust. Hiba, ha a fogak elégtelenül vannak kiszárítva beeementezés alkalmával, há a védelem előkészítése után túl vékony zománc, vagy dentinréteg marad vissza. Eossz a sín, ha a fogak elszíneződnek, mely
