Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1936-03-01 / 3. szám

103

állapotok és az idősült fertőzések, amelyek okozhatják és fenntarthatják az osteomalacia alveolaris e faját, mely a paradentosis alapja, a sebészi kezelés javíthatja a helyzetet. A gingivektomia valóban használhat, míg a +asak 3 mm.-nél nem mélyebb, de különösen a kozmetikai eredményt véve tekintetbe, nem tökéletes. Különösen a felső, elülső fogakon végzett beavatkozásoknál. Az efajta beavatkozást a paciens is legtöbbször visszautasítja.

Mindemellett a gingiva affectiója megismétlődhet az okkluziós trauma megmaradása miatt, vagy más ok folytán. De ha a fogakat megszilárdítjuk egy hygienikusan megszerkesztett sínnel, a trauma megszűntével eltűnik a gingiva gyulladása és így a gingivektomia fölöslegessé válik. A Widman—Neumann-féle beavatkozás ott helyes, ahol a mélyben granulatiók és a septum-interradiculare felső részének osteolysise folyik le, mert ezek a legsúlyosabb jelei a paradentitisnek. De, amint már megjegyeztem, a sebészi beavatkozás azonkívül, hogy nagyon kockázatos, speciális sebészi jártasságot is követel, amit a gyakorló-fogorvosnak nem mindig áll módjában begyakorolni. Ezt a nehézséget még fokozza, hogy ha a súlyos paradentitis a molarisokon is fellép, ilyenkor a táj anatómiai viszonyok folytán nagyon nehéz, csaknem lehetetlen a beavatkozás. Kérdem tehát, hogy ha ez a pathologiás állapot, ami a paradentosist jellemzi, az alveolus csont konstitutionális gyengesége folytán fejlődik ki és csak később megy át a paradentitis képébe, vájjon komolyan számíthatunk-e a fogak megszilárdulására, ha nem készítünk elő mechanikus összeköttetést az egészséges és beteg fogak között sín útján.

Ez a megfigyelés akkor bír nagyobb értékkel, mikor a folyamat több fogat foglal magába, tekintve, hogy e kóros állapot legtöbbször egy fogcsoportra vonatkozik, amely területen igen gyakran a fogak passiv növekedésének tünetei is mutatkoznak, amint ezt Gottlieb beigazolta. Tipikus példát találunk erre az elülső felső fogakon az alsó állkapocs hypoplasiájának elég gyakori esetében, az úgynevezett Angle II. osztályban: különösen gyakori ez, ha nem történt orthodontiás helyreállítás.

Ennélfogva a paradentosis therapiájában a fogak mechanikus megszilárdítását nagyszerű teljesítménynek kell tartanunk. Tehát nincs szó a beavatkozás megválasztásáról, hanem egy nélkülözhetetlen therapiás tényezőről, amelynek meg kell előzni az összes egyéb gyógykezeléseket.

Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a paradentosis alaptünete a fog mozgása, különösen, ha egész fogcsoportnál észlelhető. Hruska nagy érdeme, hogy ragaszkodott ehhez a ponthoz. Ahol