Fogorvosi szemle, 1936 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1936-03-01 / 3. szám
102 Ide tartozik még a fogívek okkluziós felületén az egyensúly helyreállítása. A fogsor „alveolaris osteolysise“ folytán mozgóvá vált fogak a lehetőleg korai immobilizációval, azaz hygienikus sín alkalmazása által megtarthatók. Nem akarva a paradentosis aetiologiájának tágas területére mélyebben behatolni, megállapíthatjuk a mechanotherapiás eljárások nélkülözhetetlenségét. Aszerint alkalmazzuk, hogy melyik a periodontium leginkább megtámadott szövete és következéskép mi az uralkodó kép. Célszerű — hogy ne komplikáljuk a dolgot — pontos megkülönböztetést tenni a gingivalis és periodontális gyulladásos folyamatok között, mely utóbbiak a paradentosissal kapcsolatban is felléphetnek. Ezt a betegség nemének megfelelően kell gyógyítani. Egyébként különálló pathologiás jelenségük van s gyakran fordulnak elő az alveoláris-szél sorvadásától függetlenül. A paradentosist a fogmeder essentialis és elsődleges fertőzésének kell tekinteni, melyet gyors, vagy kevésbé gyors involutiós folyamat jellemez. A helyi tényezőkön kívül szövődmények is beállhatnak és ezek alkotják a tulajdonképpeni és igazi paradentitist, mely kétségtelenül súlyosbítja az alapbetegséget. Tapasztalataim alapján megállapítottam, hogy a marginális paradentitis mindig együttjár az elsődleges osteolytikus folyamattal. Ennek nincs pathologiás jelentősége s kevésbé súlyos és a Gottliebféle „Schmutzpyorrhoeához“ hasonlóan inkább a gingivitis kórképéhez tartozik. Épp ezért a megtámadott fogak gyógyulási kórjóslata sokkal kedvezőbb. E kétségtelen tény ellenkezik egyesek véleményével, akik a processus alveolaris felszívódását és a fogak következményes meglazulását a marginális paradentitis későbbi következményének ítélik. A betegség külső megjelenését sok kutató túlértékelte (Pommer-féle osteoclastikus theoria), okul hozván fel azt, ami csak okozat. Egyes szerzők egyedül a fogkövet tartják a betegség okának. Így többek között Neumann, mások a specifikus infectiót: Beyier, Elander, stb., míg néhánvan hívei azon elméletnek, mely a betegség okát az okkluziós túlterhelésben találja. (Károlyi, Péter és Bodó.) Károlyi elgondolása, hogy a paradentosist az okkluziós vonal szabálytalansága esetén a túlterhelés idézi elő, figyelembe veendő, mégha ellenkezik is azzal a megfigyeléssel, hogy sokszor megnyilvánul a fogsor tökéletes okkluziós egyensúlyban lévő fogainál is és viszont. Amint megfigyelhettem, nem áll rendelkezésünkre mindig pontos és elhatárolt therapiás irányelv és amíg nem lehetséges meghatározni biztosabb módon, melyek azok az öröklött momentumok, az endokrin zavarok, a haemopoetikus szervek disfunctiói, a különböző diathesises
