Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
642 hártya, hanem inkább a csont felületének felel meg, nyilvánvaló, hogy a nyálkahártya teljes nyugalmi állapotában a prothesis és a vékony nyálkahártyával fedett állcsontrészek között réseknek kell keletkezniük, mely rések nagysága arányos a nyálkahártya összenyomhatóságában fennálló különbségek nagyságával. (4. ábra.) Ezek a rések az irodalomban sokhelyütt szerepelnek, egyes szerzőknél a kompressziós lenyomatvétel főhátrányaként, másoknál viszont előnyként, mert légkamraszerű működésük elősegítené a prothesis tapadását. Ezzel szemben minden bizonnyal az a tényleges helyzet, hogy ezek a rések nem is léteznek. A rések ugyanis a prothesis és a nyugalomban lévő nyálkahártya között keletkeznének, a nyálkahártya azonban a prothesis felhelyezése után soka sincsen nyugalmi állapotban. Amikor a teljes prothesist a szájba helyezzük, azt helyére felnyomjuk, amivel a nyálkahártyát összenyomjuk és a levegőt a prothesis alól kipréseljük. Ha most a nyomást megszüntetjük, a szélek záródása megakadályozza, hogy levegő mehessen a prothesis alá. A prothesis alatt tehát egy bizonyos negatív nyomás uralkodik, mely a könnyen összenyomható nyálkahártyát állandóan összenyomva tartja. így az a prothesis is rések nélkül fekhetik a nyálkahártyán, melynek felszíne nem felel meg a nyugalomban lévő nyálkahártya felszínének. Ennek csak az a feltétele, hogy a prothesis felnyomása ne történjék kisebb erővel, mint a lenyomatvétel és a prothesis szélei tényleg légmentesen zárjanak. Miután az első feltétel minden bizonnyal fennáll (a gyakorlott prothesisviselő még ki is szívja a levegőt a prothesis alól), a második feltétel fennállása pedig a prothesis helybenmaradásához feltétlenül szükséges, a sokat vitatott rések létezése alig bír valószínűséggel. A prothesis alatti fokozott negativ nyomás pedig biztosítja a prothesis helybenmaradását anélkül is, hogy tényleges rések lennének, melyek mint légszívókamrák működnek. Az állítólagos rések különben elvileg is különböznek a légkamráktól. Ezeket a prothesis felnyomásakor a nyálkahártya nem tölti ki, tehát levegő marad bennük, illetve a nyomás megszűnése után légritkított tér, ami rendszerint a nyálkahártya megduzzadására vezet. A megduzzadt nyálkahártya idővel kitölti a légkamrát és annak hatását illuzórikussá teszi. Mindezek alapján a tehermentesítő lenyomatvételi eljárások alkalmazását elvileg helytelennek és gyakorlatilag indokolatlannak tartjuk. A compressiós lenyomatvételkor alkalmazott nyomás legyen arányos a nyálkahártya összenyomhatóságában fennálló különbségekkel. Ha tehát a nyálkahártya majdnem egyenletesen feszes, a
