Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-10-01 / 10. szám

639

nyomását csökkentjük, vagy a lenyomatból való kikaparással, vagy a mintának ezeken a helyeken cinnfóliával való borításával. A tehermentesítő lenyomat elnevezés ezért azt a benyomást keltheti, hogy ez a lényomatvétéli eljárás a tehermentesítést automatikusan elvégzi. A dolog pedig éppen ellenkezőleg áll, a compressiós lenyomatvétel végzi el automatikusan a tehermentesítést, a tehermentesítő lenyomat után készült prothesis viszont éppen a vékony nyálkahártyával fedett állcsontrészeket terheli meg a legerősebben.

Tehermentesítő lenyomathoz mint lenyomatanyag csak a gipsz jöhet számításba, mivel a plasztikus anyagok nyomás nélkül nem alkalmazhatók. Híg gipsszel veszünk tehát lenyomatot nyomás alkalmazása nélkül, mely megadja a nyálkahártya képét, annak nyugalmi

1. ábra.

a — állcsont; Ъ = nyálkahártya; c = prothesis. A tehermentesítő lenyomat, illetve az ez után készült nem megterhelt prothesis egyenletesen érintkezik a

nyálkahártyával.

állapotában. Az ez után készült prothesis a nyugalmi állapotban mindenütt egyenletesen érintkezik a nyálkahártya felszínével, arra seholsem gyakorol nyomást és seholsem maradnak rések a prothesis és a nyálkahártya között (1. ábra). Változik azonban ez a kedvező helyzet, ha a prothesis megterhelés alá kerül, tehát rágáshoz. A megterhelés alatt a prothesis összenyomja a nyálkahártyát, de tekintve, hogy a vékony nyálkahártyával fedett részeken közelebb van a csonthoz, mint a vastag nyálkahártyával fedett részeken, a vékony nyálkahártya összenyomhatóságának határát már akkor eléri, mikor a vastag, puha nyálkahártya ettől még nagyon messze van. Ez más szóval annyit jelent, hogy a vastag nyálkahártyával fedett állcsontrészek semmit sem vesznek át a megterhelésből, hanem az teljes egészében a vékony nyálkahártyával fedett állcsontrészekre jut (2. ábra). Már pedig a sok évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy ennek feltétlenül ezeknek a részeknek a túlterhelése, sérülések és decubitusok a következményei. Éppen ezért régi gyakorlati elv, hogy minden gipszlenyomat után készült prothesisen a vékony nyálkahártyával fedett állcsont részeket, elsősorban a torus palatínust tehermentesí-