Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
632 csukott szájjal vesz lenyomatok A gipsz megkötéséig aktiv mimikái mozgásokat végeztet. Az alsó lenyomatat úgy veszi, hogy a már elkészített harapási sánccal ellátott sellak-kanálba gipszet tesz. Nyitott száj mellett egyik kézzel helyéntartva a lenyomatkanalat, másik kezével az ajkak és orcák passiv mozgatásával igyekszik a functionalis széleket kialakítani. 3. Wustrow úgynevezett mozgásos lenyomata (Bewegungsabdruck) a következőképpen készül: ő is anatómiai lenyomatra mintáz 2 mm. vastag sellaklemezből kanalat, melynek széleit úgy megrövidíti, hogy a fogmedergerincet ne nagyon haladják túl. A kanalat gipsszel tölti meg, de nem teljesen. Kétszer végeztet mimikái és fütyülő mozgást, azután a gipszet engedi nyugalomban megkötni. Alul a mimikái és fütyülő mozgásokhoz még egyszeri nyelvkiöltés is járul. Az ,,á“ vonal meghatározását feleslegesnek tartja és a lemez hátsó határát egyszerűen a tuber eket összekötő egyenesre helyezi. 4. Kantorowitz az általa ajánlott szívó-lenyomatot (Saugabdruck) minden esetben sikeresnek mondja, míg az egyszerű functiós lenyomatot csak részleges prothesis készítéséhez tartja kielégítőnek. Sárgarézből hengerelt, vagy alumíniumból, esetleg ezüst-cinnből öntött kanalat használ. Néha basis-lemezből készíti a kanalat, melyet gipsszel erősít meg. Lenyomatanyaga a Kerr-massza. Szerinte legfontosabb a széli záródás pontos volta, amelyet ő úgy vél legjobban elérhetőnek, hogy a puha Kerr-masszával vett lenyomatvétel alatt a patiens szájába dugott ujját erősen szoptatja. Közben azonban az egész kanalat a szájba dugott ujjal szorítja a szájpadlás, illetve az alsó állcsont felé, hogy a vastag, összenyomható részek annyira összenyomódjanak, hogy egyenlő szintre kerüljenek a vékonyakkal. A legutóbbi — Bolognában mondott — előadásában különösen alsó prothesiseknél hangsúlyozza azt is, hogy a lemez szélének vastagsága olyan legyen, hogy teljesen kitöltse az áthajlási redőt. Szerinte ugyanis rágás közben a protézis helyéről elbillen és ilyenkor a nem eléggé megvastagított szélű lemez alá levegő jut és a protézis leesik. Ha azonban a protézis széle kellően vastag, akkor az áthajlási redő, sőt az orca nyálkahártyája, elég széles felületen fekszik hozzá úgy, hogy még kisebb mértékű lebillenés esetén sem juthat a protézis alá levegő: mintegy nagy szívókamraként működik az egész prothesis alaplemeze és a lebillentő erő megszűnése után a körülbelül 25—30 kg. erővel ható légnyomás a protézist helyére nyomja vissza. A hátsó lezárást vékony, megpuhított viaszlemezkével végzi és hangsúlyozza, hogy az alsó prothesisnél is meg kell csinálni a hátsó lezárást ilyen 3—4 mm. széles fekete viaszcsíkkal.
