Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

57 nője neesak rideg, gépies szolgálója, hanem bensőséges, lélekben jelenlevő munka­társa legyen. A szerző 10 fejezetben úgyszólván teljesen kimeríti e hivatás minden ág­bogát, mert nemcsak a munkakör tárgyi álladlékát vonultatja fel érdekesen és szemléltetően, hanem a vele kapcsolatos összes jogi viszonyokat is (szerződés­­kötés, betegbiztosítás, felmondás, stb.) és ha ez utóbbiak tekintetében termé­szetesen csak a német jogrendet veszi tekintetbe, ceteris paribus ezek a honiakra is alkalmazhatók. A bírálóból természetszerint kiütköző bíráló (de nem gáncsoskodó) kedv is jogához kívánván jutni, el nem hallgathatom, hogy helyesnek tartanék a könyv egy következő kiadásában rövid bonctani fejezetet a fogakról és szájképletekről, valamint a 4-ik fejezetben utalást a szájtükrök, foghúzók, fúrók és idegtűk szak­szerű gondozására. Igen értékes és tanulságos a könyv képanyaga, egyedül az igen nagy — tehát drága .— 52-ik ábrát tartom feleslegesnek, mert nem szemléltető. A kiadói munka is teljes dicséretet érdemel. Salamon. Martin Wassmund: Lehrbuch der praktischen Chirurgie des Mundes und der Kiefer. Hermann Meusser kiadása, 1934. Wassmund-пак most megjelent 566 oldalnyi és 730 ábrával illusztrált munkája az első kötete annak a tankönyvnek, mely a száj- és állcsontsebészet teljes anyagát készül felölelni. Az első kötet, egv-két kisebb fejezet kivételével, azt a részt tárgyalja, melyet gyakorlatilag fogászati sebészetnek szoktunk mondani. Akik a fogászati sebészetnek az általános sebészettől való elkülönülését céltalannak tartják, azok számára e munka bizonyára meglepetés lesz, de egyben bizonyság is amellett, hogy az orvostudomány ezen ágát szakszerűen csak fog orvos művelheti. Talán van, aki a fogorvoslást még mindig csak egyirányú technikai és konzerváló tevékenységnek gondolja, az bizonyára csodálkozni fog e tudományágnak ily magasfokú megnyilatkozásán. Már a tartalomjegyzék átnézésekor feltűnik, hogy Wassmund nem a régi megszokott kórbonctani beosztást, hanem az újabb praktikus irányzatot követi, amikor a betegségek klinikai megjelenési formáit veszi alapul. E dicséretes előny kétségtelen, mert ilvmódon könnyen áttekinthetővé válnak egyes fejezetei és zárt, önálló fejezetei kimerítően tárgyalják mindazon részletkérdéseket és eshetőségeket, melyek az egyes betegségeknek nemcsak szokványos, de rendkívüli complieatióit is képezhetik. Az illusztris szerző kritikai szemléletére és objecti­­vitására talán legjellemzőbb, hogy az igen különböző elméleti felfogásokat és műtéti eljárásokat is ismerteti önálló felfogása mellett, anélkül, hogy az el­fogultság látszatával illethetnénk. Sorrend szerint a fogfejlőd'és élettanával kezdődik a munka, melyet a fogfejlődés pathologiája követ. Beosztásának előnye talán sehol jobban nem érezhető, mint éppen e fejezetnél; a fejlődés minden zavara és kóros képződ­ményének keletkezése kimerítően tárgyalva van a fejezet alatt, mint például az impaetatio és retentio, valamint a follicularis eysták. A mütéttani részben a különféle állcsontcysták, foggyökérresectio, gyökér­vésés, retineált fogak eltávolításának műtéti javallatait és eljárásait ismerteti, majd a fogak visszaültetésének különböző módjait tárgyalja Wassmund. Az íny­betegségeinek ismertetése után a paradentosis sebészi kezelését, majd további fejezetben az állcsontanomáliák correctiós műtéti eljárásait olvashatjuk. Rend­

Next

/
Thumbnails
Contents