Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
55 Kérdések a gyakorlatból. Kérdés: Milyen újabb gyógyszerek vagy eljárások ismeretesek a rosszul gyógyuló, erős fájdalmakkal járó fogextraetiós sebek kezelésére ? Felelet: Különösen az alsó állcsonton, de néha felső kis- és nagyőrlők extractiója után is, a foghúzás utáni sebgyógyulás gyakran vontatott, a fogmeder bűzös anyaggal (fertőzött thrombus- vagy sebváladékkal) kitöltött, vagy néha majdnem üres és igen erős fájdalmak jelentkeznek, melyek hetekig is eltarthatnak, anélkül, hogy magasabb láz, nagy külső duzzanat az igen nagy, tűrhetetlen fájdalmakat magyarázná. Ilyenkor szokás beszélni száraz fogmederről ( dry socket, alvéole seche). Tulajdonképpen lokalizált osteomyelitissei állunk szemben és kezelésünket is ennek megfelelőleg kell irányítanunk. A kezelésre (úgy mint a gyökérkezelésre is) számtalan gyógyszert és eljárást ajánlottak, melyek közül csak néhány fontosabbat emelhetünk ki. Prophylactikusan elsősorban az extractio időpontjának helyes megválasztása kerülhet szóba. Ha az ínyben, vagy a csonthártya alatt, vagy egyéb helyen már tályog képződött, az extractio nem segít; ilyenkor a tályog vagy a lobos lágyrészek feltárása a fontos és az extractio későbbi időpontra halasztható, mint azt Axhausen legújabban ismét ajánlja. Célszerű, ha az extractiót helyi érzéstelenítésben végezzük, frissen készült érzéstclenítő-oldat használata, kevés adrenalinnal, vagy adrenalint nem tartalmazó szer, példáid corbasil alkalmazása. Éles csontszéleket, csontsövényeket legömbölyítünk, lágyrészeket kímélünk. Nagy, tátongó sebnél — ha lehetséges — varrat, durva trauma kerülése ténykedéseinkben. Így például röntgenfelvétel nélkül végzett excochleatio az alveolus mélyén feltétlen hibás. Bunkószerüen megvastagodott gyökércsúcs a fogmederből typikus fogómütéttel az alveolus erős kitágítása, sőt törése nélkül nem távolítható el. Ez az eset különösen alsó kisőrlőknél gyakori. Helyesen akkor járunk el, ha az alveolus külső falát levésve, a gyökércsúcsot felszabadítjuk és a fogat ezután távolítjuk el. Ha a fogmedergyulladás (alveolitis, osteomyelitis, processus alveolaris) mégis bekövetkezik, amit igen erős, heves fájdalmak jeleznek, a szokásos fájdalomcsillapítók nem sokat érnek; kénytelenek vagyunk lokálisan is beavatkozni, de nagyobb sequestert, csontdarabokat csak akkor távolítsunk cl, ha ez könnyen kivihető, azaz a demarcatio már bekövetkezett. Az alveolus kikaparása, szoros kitamponálása a fájdalmakat nagy mértékben fokozza. A fogmeder
