Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
megkívánjuk azt, hogy könnyű szerrel helyezhessük szájba, a beteget ne terhelje meg túlságosan sem a felszerelése, még kevésbbé a viselése. Szorosan rögzítse a törvégeket és ne nyomja vagy törje a lágyrészeket. Egyszerű és jól tisztítható legyen. Ma olyan sokféle készülék van forgalomban, fémből és kautschukból készült lemezes sín, ívvel ellátott öntött korona, Schröder-gyűrű, erő- és gyermekív, ferdesíkkal ellátott sín stb., hogy adott esetekben bőven lehet válogatni köztük. Előadásom szükreszabott keretein belül, az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatom egyenként ezekkel a készülékekkel, de tapasztalataim alapján merem állítani, hogy legnagyobb részük lomtárba való. Nem azért, mintha nem lehetne velük jó eredményt elérni, hanem, mert a lenyomatvételek, az elkészítésükkel járó próbák, öntött síneknél a fogak lecsiszolása és beragasztása, a szájtátás igen sok kellemetlenséggel járnak, egy csomó szenvedést és kínlódást okoznak a betegnek, még ha anaesthesisben is végezzük beavatkozásunkat és sok felesleges vesződséget adnak az orvosnak akkor, amikor sokkal egyszerűbb és kényelmesebb eszközökkel is biztosíthatjuk a lehető legjobb eredményt. Többen azt állítják, hogy a baleset után már néhány nappal rágóképessé teszik az állcsonttörött beteget, megfelelő öntött sín alkalmazása által. Ez a megállapítás szerintem csak részben helytálló, eltekintve attól, hogy nem az a fontos, hogy 2—3 nap múlva rágni tudjon a beteg egy esetleges merev sínnel, amely talán terhes és kényelmetlen és -amelynek elkészítésekor használt gipszlenyomat vétele még injectio beadása mellett is meglehetősen kellemetlen a sérültnek, hanem az, hogy mentesítsük a fracturált csontot a túlterheléstől, a beteget pedig a felesleges fájdalmaktól. 0. T. I.-praxisomban egy esetben sem voltam kénytelen ezekhez az eszközökhöz folyamodni, hanem a többé-kevésbbé foghíjas, vagy teljesen fogatlan szájúaktól eltekintve, egyedül és kizárólag az egyszerű Angle-ívvel, a síma vagy tüskés svájci gyermekívvel és Schröder-gyűrűkkel gyógyítottam összes betegeimet. Emellett a legnehezebb eseteim is per primam gyógyultak. Sokszor hívtak súlyos fekvőbetegekhez consilinmba, olyanokhoz, akiknek állcsonttörésükön kívül még más sérülésük (agyrázkódás, belső vérzés, végtagcsonttörés) és magas lázuk is volt. Ezeknél nem is lehetett volna gipszlenyomatot készíteni. Ilyen esetekben többször előfordult, hogy még a Schröder-gyűrűket sem tudtam felhelyezni, de a fogakhoz kettős kötéssel rögzített ív minden esetben megfelelt a célnak.