Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

megkívánjuk azt, hogy könnyű szerrel helyezhessük szájba, a bete­get ne terhelje meg túlságosan sem a felszerelése, még kevésbbé a viselése. Szorosan rögzítse a törvégeket és ne nyomja vagy törje a lágyrészeket. Egyszerű és jól tisztítható legyen. Ma olyan sokféle készülék van forgalomban, fémből és kautschukból készült lemezes sín, ívvel ellátott öntött korona, Schröder-gyűrű, erő- és gyermekív, ferdesíkkal ellátott sín stb., hogy adott esetekben bőven lehet válogatni köztük. Előadásom szükreszabott keretein belül, az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatom egyenként ezekkel a készülékekkel, de tapasztalataim alapján merem állítani, hogy legnagyobb részük lomtárba való. Nem azért, mintha nem lehetne velük jó eredményt elérni, hanem, mert a lenyomatvételek, az elkészítésükkel járó pró­bák, öntött síneknél a fogak lecsiszolása és beragasztása, a szájtátás igen sok kellemetlenséggel járnak, egy csomó szenvedést és kínló­dást okoznak a betegnek, még ha anaesthesisben is végezzük be­avatkozásunkat és sok felesleges vesződséget adnak az orvosnak akkor, amikor sokkal egyszerűbb és kényelmesebb eszközökkel is biztosíthatjuk a lehető legjobb eredményt. Többen azt állítják, hogy a baleset után már néhány nappal rágóképessé teszik az áll­csonttörött beteget, megfelelő öntött sín alkalmazása által. Ez a megállapítás szerintem csak részben helytálló, eltekintve attól, hogy nem az a fontos, hogy 2—3 nap múlva rágni tudjon a beteg egy esetleges merev sínnel, amely talán terhes és kényelmetlen és -amelynek elkészítésekor használt gipszlenyomat vétele még injectio beadása mellett is meglehetősen kellemetlen a sérültnek, hanem az, hogy mentesítsük a fracturált csontot a túlterheléstől, a beteget pedig a felesleges fájdalmaktól. 0. T. I.-praxisomban egy esetben sem voltam kénytelen ezek­hez az eszközökhöz folyamodni, hanem a többé-kevésbbé foghíjas, vagy teljesen fogatlan szájúaktól eltekintve, egyedül és kizárólag az egyszerű Angle-ívvel, a síma vagy tüskés svájci gyermekívvel és Schröder-gyűrűkkel gyógyítottam összes betegeimet. Emellett a legnehezebb eseteim is per primam gyógyultak. Sokszor hívtak súlyos fekvőbetegekhez consilinmba, olyanokhoz, akiknek állcsont­törésükön kívül még más sérülésük (agyrázkódás, belső vérzés, végtagcsonttörés) és magas lázuk is volt. Ezeknél nem is lehetett volna gipszlenyomatot készíteni. Ilyen esetekben többször előfor­dult, hogy még a Schröder-gyűrűket sem tudtam felhelyezni, de a fogakhoz kettős kötéssel rögzített ív minden esetben megfelelt a célnak.

Next

/
Thumbnails
Contents