Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

következtében jöhet létre. Ilyen, a csontszövetek pusztulását eredményező esontbetegségek az osteomalacia, rachitis, osteomyelitis és ostitis. Gyufagyári munkásoknál gyakori az állcsontok spontán törése ostitis phosphorica következtében, gyöngyházcsiszoló munkásoknál pedig a conchiolin-ostitis, amely főleg az állcsontok törését szokta okozni. Rosszindulatú daganatok, mint sarcoma és rák szétesése következtében is létrejöhet a mandibula spontán törése, továbbá csontaktinomykosis, osteoatrophia neurotica is előidézheti azt. Chronikus fertőző betegségek közül csonttuberculosis és lueses gumma szétesése okozhat pathologiás állcsonttörést. Utóbbinak háromféle kórformája ismeretes: periostitis irritativa syphilitica, periostitis gummosa és osteomyelitis gummosa. Barlow-kór a proc. alveolaris letöredezését eredményezheti főleg ott, ahol fogak vannak. A parathyreoidea hypofunctiójánál a csontokban fellépő mészhiány okozhat állcsonttörést.

Physiologias csontelváltozás, mint az osteoatrophia senilis következtében is létrejöhet defectussal járó állcsonttörés.

Durva, roncsoló erőbehatások (például lövési sérülések) többnyire defectussal járó állcsonttörést okoznak.

Megfigyeléseim szerint mandibulatörések legtöbbször a szemfogak, az angulus és a molarisok táján jönnek létre. A symphysis és felhágó szár fracturái következnek ezután, majd a processus eondyloideus, főleg a collum capituli; a processus coronoideus törése ritkább.

Maxillatörések ritkábban szoktak előfordulni, mint a mandibulatörések, ezzel szemben viszont gyakran súlyosabb elváltozásokkal járnak együtt előbbieknél: látási zavarok, szemüregkörüli haematomák és cerebralis tünetek is felléphetnek, mint kísérőjelenségek. Maxillatöréseknél többnyire igen kifejezett az occlusiós zavar. Ez azonban még súlyosabb esetben is elmaradhat. A maxillatörések viszont úgy anatómiai, mint functionális okokból sokkal benignusabbak a mandibulatöréseknél, mert könnyebben reponálhatók, könnyebben tarthatók nyugalomban és jobb a vérellátásuk. Maxillatöréseknél a Highmor- és orrüreg, valamint a szemüreg csontos falának megrepedésével kapcsolatban állhatnak elő szövődmények. A processus alveolaris törések (úgy a felsők, mint az alsók) általában meglehetősen rosszul gyógyulnak és gyakran elhúzódik a kezelés az időközben fellépő szövődmények (sequesterek, genyedés) miatt. Ennek oka a fogak közelségében keresendő. Ha ugyanis meggondoljuk azt, hogy a trauma alkalmával rendszerint olyan inzultus éri a fogat, amely az ideg elhalására, vagy a gyökérhártya megbetegedésére vezet, akkor érthető, hogy a több gyökér mentén haladó törésvonal több fogat tesz ki a fertőzés veszélyének, mint az, amelyiknél csak egy

30