Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
26 Közlemény az Országos Társadalombiztosító Intézet (főorvos-igazgató: Barla Szabó József dr., egyet, m.-tanár) Csengery-utcai rendelője (vezető: Horváth Lajos dr., egyet, m.-tanár, orvos-aligazgató) fogászati osztályáról. Az állcsonttörések gyógykezelése különös tekintettel a kettős törésekre. Előadta Madarász Erzsébet dr., O. T. I. h. osztályvezető-orvos az 1934-iki orvosi nagyhéten. Előadásomban az általam kezelt állcsonttöréses betegek kezelésével kapcsolatban leszűrt tapasztalataimról és megfigyeléseimről óhajtok beszámolni. Vizsgálataimat részben a stomatologiai klinika orthodontiai osztályán, főkép azonban az O. T. I. fogászati rendelőintézetében végeztem. Minthogy az állcsonttörött ipari és háztartási alkalmazott baleseti sérülteket hozzám küldik a különböző O. T. I.rendelők és baleseti osztályok, ezért bőven nyílik alkalmam ennek a kérdésnek tanulmányozására. A háborús évek alatt az állcsonttörési esetek száma természetszerűleg jóval felülmúlta a mai békebeli statisztikát és ezek a sérülések sokkal súlyosabbak is voltak a mostaniaknál. A világháború sérülési statisztikája szerint az összes sebesülések száma 10,000.0000, ebből 10% arcsérülés, tehát átlag körülbelül 1,000.000. Ez a hatalmas szám természetesen redukálódott napjainkban. Maltii legutóbbi békebeli statisztikája szerint az arcsérülések az összes csontsérülések 2.44%-át teszik ki. Az állcsontsérülések a foglalkozási balesetekkel kapcsolatban fordulnak elő leginkább, jóllehet a gyárak és iparüzemek ma már meglehetősen védekeznek a balesetekkel szemben: feliratokkal, képekkel ellátott falragaszokkal igyekeznek legtöbb helyen óvni a munkást az esetleges szerencsétlenségektől, mégis még mindig elég gyakoriak azok. A foglalkozási balesetek mellett ma, a rekordok korában, elég gyakoriak az úgynevezett sportbalesetek következtében létrejövő állcsonttörések is. Az állcsonttörések anamnesisének és kórlefolyásának áttekinthetősége céljából statisztikát állítottam össze az O. T. I.-rendelőben az utolsó három évben általam kezelt beteganyagról. 86 állcsonttörött betegem közül 82-nek mandibulatörése, kettőnek maxillatörése, keit betegnek pedig egyidejű maxilla- és mandibulatörése volt. Tökéletlen törés (infractio és fissura) háromszor (mindig ugyanazonoldali, vagy túloldali zárt vagy nyílt teljes töréssel együtt) fordult elő; egyszerű törés 59, kettős állkapocstörés pedig 24 esetben jött létre. Egy betegem háromszoros mandibulatörést szenvedett, kettőnél kitört a processus alveolaris, illetőleg lerepedt az állkapocstestről.
