Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
119 materials für die Herstellung und Haftfähigkeit totaler Oberkieferprothesen.) Deutsche Zahnärztliche Wochenschrift. 1934. évf. 34. sz. A felső állcsontot takaró nyálkahártya egyénileg igen különböző: minél ■vastagabb, lazább zsír- és mirigydúsabb, annál engedékenyebb. Euhleopf kísérleteket végzett arra vonatkozólag, hogy egyetlen lenyomatanyagot használhatunk-e minden esetre, vagy az egyéni nyálkahártyaviszonyokhoz kell alkalmazkodnunk a lenyomatanyag megválasztásában. Evégből ugyanazon egyénről gipsszel, Kerr-rel és Nadrággal vett lenyomat után készült, egyenlő terjedelmű kaucsukprothesisekkel végzett- teherpróbákat. Az összehasonlító kísérletek alapján megállapítja, hogy durva, feszes,- nem mozgatható nyálkahártya esetén a gipszlenyomat a legmegfelelőbb, míg laza, engedékeny nyálkahártyánál a Kerr. A berlini iskola álláspontját fogadja el, mely szerint a lenyomatanyag megválasztásában az egyéni nyálkahártyaviszonyokhoz kell alkalmazkodnunk. Általánosságban a Kerr-t tartja a leggyakrabban alkalmazható lenyomatanyagnak, mert a gipsszel szemben a mozgatható nyálkahártyát komprimálja, miáltal a kész prothesis nyomásának megfelelő nyálkahártyaviszonyokat nyeri már a lenyomatvételkor. Nem a lenyomat élessége a legfontosabb tényező a kész prothesis tartásában, hanem a jó széli záródás. A Nadrag lenyomatanyagot találta a legkevésbbé megfelelőnek. (A klinikán mi is ugyanazon tapasztalatokat szereztük, ref.) - Máthé Dénes. Kennith J. Alley: Hézagtartók készítése az általános praxisban, a fogivek normális fejlődésének és növekedésének biztosítására. (Space retention in general practice as an aid to normal development and growth in the dental arches.) Dental Cosmos, 1934 dec. A newyorki egyetem fogászati intézetének orthodontiai osztályán nyert statisztikai megállapítás szerint (Department of Orthodontia, Newyork University) a kezelés alatt álló esetek 60%-ában az aetiologiában tejfogak és első állandó nagyŐTlő extractiója következtében fellépett fogvándorlás szerepelt. Ezen anomáliák nagy része tehát egyáltalában nem jött volna létre, ha idejében felhelyezett hézagtartók a hézaggal (foghiánnyal) szomszédos fogak elmozdulását megakadályozzák. A hézagtartótól a következőket várjuk: 1. A hézagot úgy mesiodistalis, mint verticalis irányban tartsa fenn. 2. Ha szükséges, fogpótlás jelleggel bírjon és aesthetikai szempontból is megfeleljen. 3. Elég erős legyen, el ne törjön. 4. Az állcsont normális növekedését és a fogak előtörését ne akadályozza. 5. Hygienikus, tiszta és megfelelő legyen. 6. Végig, amíg szerepe van, hatásos legyen. Leginkább a 4. pontot szokták figyelmen kívül hagyni. Az állcsontok három irányban növekednek: függőleges irányban (magasságban), harántirányban (szélességben) és anterio-posterior irányban (mélységben). 2 éves kortól 9 éves korig a szélességben (transversalis irányban) történő növekedés a szemfogak táján nagyobb, mint az őrlők területén, a felső állcsonton nagyobb, mint az alsón. 7 év és 9 év között leggyorsabb a növekedés. A verticalis irányú növekedést a hézagtartó nem akadályozza. Az anteroposterior irányú fejlődés is a hézagtartótól függetlenül, az állcsont distalis területén folyik, tehát csak a szélességi (transversalis) irányú növekedésre kell
