Fogorvosi szemle, 1935 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1935-02-01 / 2. szám
117 A könyv egy részét, mintegy 40 oldalt Kari Breitner írta, ez kis-orthodontia gyakorlófogorvosok számára. Mint a könyv ajánlása mondja: „E könyv kísérlet arra, hogy a tejfogak és a fogváltás anatómiájáról, pathologiájáról és therápiájáról szóló ismereteinket áttekinthető és könnyed systémába foglalja s ezzel a gyakorlófogorvos részére lehetővé tegye, hogy mindazt, amit a felnőttek kezeléséről tud, alkalmazhassa sokszor türelmetlen gyermekpatienseinél és hogy e munkakörében is célirányosan tudjon eljárni”. A könyv a nagy anyaghoz viszonyítva, melyet felölel, elég rövid, de nem mondható, hogy a rövidség a tartalomban bármily hiányt is okozna. Természetesen mellőzi, vagy egészen rövidre fogja azokat a részeket, melyeket minden gyakorló fogorvosnak általában előtanulmányaiból már ismernie kell s főleg azokra a részekre fekteti a fősúlyt, ahol a felnőttek fogainak gyógyítása a gyermekek fogkezelésétől eltér. Beosztása főbb vonásokban a következő: A gyermekfogkezelés psychologiai alapja: a legelső kezelés, a fájdalom megelőzése, csillapítás módjai és eszközei, a kemény fogállomány megbetegedései, a caries therápiája, a tejfogak pulpitise, fejlődésben lévő állandó fogak gyökérkezelése, a tej fogak period ontitise, a szájnyálkahártya megbetegedései, a fogzás és fogzási zavarok, általános megbetegedések és a gyermekfogászat összefüggéseiről, a fogós szájápolás problémája. A könyv ábrái szépek és tanulságosak, kár, hogy aránylag kevés az eredeti ábra, éppen az olyan részekről, mely minden gyermekfogászattal foglalkozó fogorvos praxisában okvetlen előfordul. Bár a könyv gyakorlati célt szolgál, bőségesen foglalkozik az egyes betegségek és gyógymódok elméleti részével is, ez Kürer nagy szorgalmára vall, mellyel forrásmunkáit összegyűjtötte. A könyv attól a nagy szeretettől van áthatva, mellyel szerzője a gyermekfogászattal foglalkozik s amit az olvasóra is igyekszik átvinni. A könyv a hasonló terjedelmű magyar könyvekhez viszonyítva — melyeken szerzőik a legtöbbször nem keresnek, hanem ráfizetnek — drága, melegen ajánljuk mindazoknak, kik a gyermekek fogkezelésével foglalkoznak, vagy érdeklődnek az iránt. Oravecz Pál dr. T. és J. Grove: The Biochemical Aspect of Dental Caries. (Dental Cosmos. 1934. okt.) Szerzők abból kiindulva, hogy a cariesimmunitás oka a nyál valamilyen vegyi tulajdonságában keresendő, carieshajlamos és immunis egyének sorozatainál megvizsgálták a nyál összetételét. A vizsgálatok eredménye szerint a nyál ammóniatartalmú okozza a caríesimmunitást. Az ammóniának nyálkaoldö hatása ismert (köptető). A caries oka szerzők szerint bizonyos egyének sűrű, mucingazdag nyála, mely ammoniás oldódás hiányában, minden szájhygiene ellenére, a fogak erre disponált felszínein kicsapódik és ételpéppel elkeveredve a savképző baktériumok táptalaját alkotja. A nyál kellő ammoniatartalma esetén (5 mgr. százaléktól felfelé) caries nem fordul elő. A nyálban lévő ammoniamennyiség nem egyedül döntő. Mucinoldó hatást savanyú ammoniumsóktól nem várhatunk. Ezért az ammónia csak alkalikus nyálban fejti ki hatását. Minél közelebb áll a nyál vegyhatása a savihoz, annál több a savanyú ammoniumsó a neutrális és alkalikus só rovására. Végül Ph= 7 alatt akármennyi is a nyálban lévő NH3, nincs mucinoldás. Ez a tény megegyezik azzal a régi észleléssel, hogy a carieshajlamosok nyála rendesen savanyú(?). A caries aetiologia szempontjából tehát két részok vizsgálandó, a nyál amoniatartalma és alkalimaradékja.
