Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-12-01 / 12. szám
834 távolításával. Mert, ha meggondoljuk az elmondottak alapján azt, hogy a szájüregben superinfectiót okozni gyakorlatilag alig lehet, s erre utalást még a fogorvosi irodalomban is alig olvasunk, akkor világossá válik, hogy a gyulladást okozó fogakat, még mielőtt további ártalmakat okoznának, azonnal evakuálni kell s így ez a sepsiskérdésben, mint első beavatkozás lép előtérbe. A már kifejlődött genyes folyamatok megnyitásánál csak. annyival lehetünk conservativabbak, hogy a kifejezett tályogon kívül, például periostitisnél, ha súlyos tünetek nincsenek, a bemetszés időpontját lehet néha kitolni. Ez a látszólagos késlekedés azonban megköveteli az észlelőtől a szóbajövő kérdéseknek teljes ismeretét, mert ki képes például áttekinteni, mondjuk az alsó nyolcasból kiinduló phlegmonenál az állkapocs felhágó szára mentén jelenlévő fertőzés mineműségét, mely bár vizenyőt okozott, hogy milyen gyorsan fog az esetleg továbbterjedni akár órák alatt is. Ebben a nehéz kérdésben a sebész, ki számos és sokféle genyedést látott a saját tapasztalata szerint kell, hogy döntsön, természetszerűleg ibi pus, ubi evacua elv alapján. A feltárt gyulladásos vagy genyedő folyamat utókezelése és fékentartása hasonló nehézségekkel járhat. Az ilyenkor fennálló vérmérgezéses állapot súlyossága, a beteg és hozzátartozóinak rendkívül nyugtalansága s kimondottan rossz közérzete nagy próbára teszik az orvost, kit sok súlyos beteg kezelése kellett megedzzen ahhoz, hogy nyugodt fejjel tudja eldönteni a célravezető teendőt, melyhez pedig nagy tapasztalat és elsőrangú sebészi készség szükséges. A fogakból kiinduló fertőzéseknél a kezelés, mint említettük, a beteg fog kihúzásával kell, hogy kezdődjék, ami néha igen könnyű feladat, ha a genyedő folyamat a fog körüli szöveteket többé-kevésbbé elpusztította. Ilyenkor még szájzár esetén sincs nagyobb nehézség, mert annak megszüntetése nélkül is sokszor ki lehet emelni a fogat. Ha a fog szilárdan ül és így csak a száj nyitása mellett lehet húzni, a kinyitás mindig kíméletesen végzendő, nehogy a beszűrődött izomzatban szakításos roncsolódás súlyosbítsa a folyamatot. Ez a beavatkozás is, mint általában minden genyedő folyamatnál, csak bódításban vagy altatásban történjék, a helyi érzéstelenítés feltétlenül elvetendő. A szájzárat megszüntető kinyitás okozta károsodásnak általában nincs nagyobb jelentősége, mert a gyulladásos területet rendszerint úgyis azonnal fel kell tárni, a szájzár pedig többnyire reflektorikus lévén, bódításban magától is oldódik. Mindezek után arra kell felelnünk, van-e helye bizonyos esetekben a beolvadás, illetve tályogképződés megvárásának, illetve elő
