Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
56 Durosim-mal beecseteljük é> a Durosimos szilikáttömést még utólag is Durosimmal bevonjuk. (Ha mindaz, amit T 7iesner szépet és jót ezen szerről leír, valónak bizonyulna, úgy az a szilikátkí rdés megoldását jelentené és ez a szer a fogászati gyakorlat komoly értékét képezné. A kérdés fontossága komoly utánvizsgálatokat tesz szükségessé. Séf.) Hattyasy. Prof. Dott. G. B. Franci (Siena) : Víz, klíma, kenyér. Hozzászólás a fogszú kóroktar ához. (Àcqua-clima-pane. Ulterione contributo alla etiogenesi della cane dentale.) Rivista italiana di stomatologia. Dicembre 1932. A tanulmány feltárja azon külső tényezőket, melyek a fogszuvasodást okozzák. Franci klinikai meg figyelések és tanulmányozások után a fogszú aetiologiájából kizárja azt a foi tosságot, melyet a víznek és klímának tulajdonítottak, ellenben a táplálék és különösen az olyan kenyér, mely kizárólag búzalisztből készül, kőmalommal őrölte «tt és a friss gyümölcs, egyéb hygiénikus tényezők mellett, a caries prophylaxi sára kedvezően hatnak. A foggyógyászat ieladata, hogy a keretébe tartozó betegségek okait kutassa s azok kiküszöbölés ível resistensebb szervezetet teremtsen a fogszuvasodás leküzdésére. A modem anyagos sretanulmányok, hormonfunctiók, vitaminok, minden bizonnyal a fogszú igaz okát fogják kimutatni s rámutatnak majd, mennyiben szerzett vagy örökölt, állandó vagy ideiglenes ez a betegség, mert a biológia keretébe tartozó okok biztosan dominálnak ezen külső tényezők fölött, melyekkel ő foglalkozott. Serleghy György. Spreng: Hibák c fogpótlásnál. (Fehlgriffe in der Zahnersatzkunde.) Fortschritte der Zahnheilkunde. 1933. A fogatlan állcsont lenyomatához csak egyéni kanalat használjunk, annyi lenyomatanyaggal, hogy u készítendő prothesis vastagságának és alakjának feleljen meg. Ügy a tánasztó felületet, mint a széleket a használat közben (a prothesis functiója közben) adódó viszonyoknak, megterhelésnek megfelelően kell lemintáznunk. A nyálkahártya összenyomhatósága az állcsont különböző helyein igen változó. Sohm 9 mm. átmérőjű golyóval 200 gramm súllyal terhelte meg a felső állcsont nyálkahártyáját több helyen egymásután. A benyomhatóság J/,0 mm.-ben kifejezve 8-tól 48-ig változott. Ebből következik, hogy olyan lenyomati módszert l:ell választanunk, amely a nyálkahártya deformatorikus elnyomhatóságát tekintetű s veszi. így a prothesis bázislemezében a def ormatiős folyamatokhoz szükséges tér benne lesz, a nyálkahártya kedvezőtlen compressioját és zúzódásait elkerüljük és a Tágófelületek számára functionális bázist teremtünk, így készült lemezek alatt nem következik be sorvadás és a lemez éveken át viselve sem okoz gyulladást. Az individuális len romatkanál nagyságát a felső állcsonton úgy szabjuk meg, hogy a normális működésnél mozgó lágyrészektől 1—2 mm. távolságban maradjon. Ezeket a mozj ásókat az ajak, stb. túlerős lehúzásával nem' szabad túloznunk, mert így eset eg túlkicsiny, nem kellő retentiójú lemezt kapnánk. A hátsó határt az A vonni lefutása mutatja, mely egyénileg nagyon különböző lehet. Előfordul egyenes 1 ífutású A vonal, hátrafelé domború ív, előre domború.
