Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
40 nikusba. A fogbélelváltozások egyik alakjában az odontalgia nervosa ex carie-ben „Entzündung, sagt Heider, scheint nicht vorhanden zu sein“. A szöveti elváltozások leírásában különösen a gennysejtek, érfalak és idegek zsíros szétesésére hívja fel Wedl a figyelmet a sejtproliferatiók mellett. A pulpitis chronicus gangraenosának megfelelő képet is megtaláljuk. Az akut gyulladás gyakran megy át gangraenába, chronikus gyulladásból is lehet partiális vagy totális gangraena. A chronikus gyulladások tünetei egy tömegbe vannak összedobálva, közöttük a pulpitis chronicus parenchymatosára emlékeztető leírás is: „in vielen Fällen atrophischer Zustand der Pulpe insbesondere netzförmige Atrophie“. A gyökérhártya gyulladásai helyi és általános (több fogra kiterjedő), acut és chronikus, primaer és secundaer elváltozások. Az akut gyulladásnak három stádiuma van : 1. gyulladásos oedema + hyperaemia, 2. sejtproliferatio, 3. gennyedés. A chronikusnál a proliferatio magasabb fokot ér el s az embrionális alakok mellett orsóalakú sejtek is vannak nagyszámmal. A gyökércsúcson levő „chronikus“ abscessus falának három rétegét írja le. Atrophiât primaert vagy senilist és secundaert vagy consecutivot különböztet meg. Az atrophia nyilvánulhat elzsírosodás, elmeszesedés, sclerotizálodás, reticularis sorvadás formájában stb. A gyökérhártya daganatait Magitot munkája alapján osztja fel (Memoir sur les tumeurs du périoste dentaire 1860) : fibrosus, fibroplastikus, epitheliális, myeloplaxes-t és végül cytoblastiont tartalmazó daganatokra. Wedl utóbbit a sarcomákhoz sorolja. Heider és Wedl munkássága nagyjelentőségű a stomatologiában. A pathologiai gondolkodás mindjobban kristályosodik, határozottabb formákat ölt. Ennek ellenére a szövettani vizsgálatok kellő alapossággal és behatóbban csupán a fog keményállományára terjeszkednek ki, a lágyszövetek közül csak a pulpa atrophiáinak tárgyalása érdemel említést. A pulpitisek, periodontititsek világa zűrzavar, tünethalmaz s különsen didaktikai szempontból áttekinthetetlen. St. James A. Salter „Dental Pathology and Surgery“ (1874) című könyvében foglalkozik a lágyszövetek betegségeivel. Periodontitist gennyest és plastikust ismer, utóbbit a gennyes következményének mondja. A fogbél kóros elváltozásait a következőképpen osztályozza : „1. Intrinsic calcification, 2. Suppuration and sphacelus, 3. Necrosis, 4. Polypus, 5. Sensitiv sprouting“. Az elmeszesedés a legenyhébb kóros behatások következtében jön létre. A mész, amely az idegekkel szoros összefüggést mutat, az
