Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
38 Eddig is voltak klinikai vizsgálatok, mikroskopi észleletek, de kidolgozatlanul, összhang nélkül, a képek összefolytak a vizsgáló szeme előtt. Legmostohábban éppen a fogbél és gyökérhártya megbetegedéseit kezelték. Albrecht negyedévszázaddal előbb érzi már ennek a hiányát: „man kann nicht immer den Charakter und die Ausdehnung des Leidens bestimmen, ob die entblösste Pulpa im Zustande der akuten oder chronischen Entzündung sich befindet, ob sie seröse oder eitrige Flüssigkeit ergiesst, ob bereits Ulceration eingetreten oder der Schmerz von einer einfachen Irritation abhängig ist“. Ezt a hiányt akarja pótolni Árkövy iskolája, amint a Diagnostica előszavából olvassuk: „es mangelte an einer systematischen Zusammenstellung des vorhandenen und noch zu ergänzenden pathologischen Materials für klinische Zwecke und Verwendbarkeit“ . Ärkövyt nem érthették meg teljesen kortársai, hiszen a stomatologiában csak itt-ott törtettek páran a klinikai gondolkodás, a pathologiai alapok felé és Árkövy bőkezűen kidolgozott egészet tett elébük, megírva a Diagnosticát. Rothman működését is csak akkor érthetjük meg és értékelhetjük kellőképpen, ha visszanézünk a kilencvenes évekbe, mi volt addig a fogbél és gyökérhártya kórszövettana terén és mit alkotott Rothman. Az első monográfia, mely a fogbél betegségeivel foglalkozik, Ed. Albrecht-é: „Die Krankheiten der Zahnpulpa“, 1858-ból. Albrecht a pulpának, a nedvfelvevő és leadó képességgel rendelkező „erectiles Organ“-nak megbetegedéseit három csoportba sorozza: 1. Idegmegbetegedések, 2. Érmegbetegedések, 3. Elválasztási rendellenességek. 1. Az izgató behatások okozta idegmegbetegedéseknek többféle „kimenetele“ lehet. Meggyógyulhat a folyamat, hosszú izgatás folytán vagy újabb kórokok társulása következtében átmehet a fogbél más, gyulladásos, illetve gennyedéses megbetegedéseibe, végül okozhatja más testrészek megbetegedését is (idegesség, ellenállóképesség csökkenése). 2. Az érmegbetegedések csoportjába tartoznak: a fogbél gyulladása, a véredények kitágulása, a hypertrophia és az atrophia. A gyulladás akut vagy chronikus lehet. Az akut gyulladás rendesen általános, az egész fogbélre kiterjedő és többnyire zárt pulpaüreg mellett fordul elő. Chronikus gyulladásnál a fogbélüreg majdnem mindig nyitott, a folyamat a pulpának csak egy részére szorítkozik. Ha a zárt üregből nyitott lesz, a gyulladás enyhül, sőt természetes gyógyulás is jöhet létre s a genny lefolyása után granuláló sebfelü
