Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
29 levő kapcsolóval a seeundaer áramkört megszakíthassuk. A tolerantiahatárt lassan közelítjük meg, az empirikus skála felcsavarása és a mA. mérő figyelése mellett. Körülbelül 30—40 mA. intensités mellett 5—12 mp. alatt lép fel égető érzés. Helyesebb a hosszabb ideig tartó kisebb erősségű árambehatás, mint a lökésszerű. A beteg jelzésekor kikapcsoljuk az áramot és körülbelül 2—3-szor annyi időre szünetet tartunk, miáltal a periapex vérerei, mint hűtőkészülék a felfokozott meleget ismét 37°-ra csökkentik, majd újból zárjuk az áramkört. Ezen műveletet 4—5-ször megismételjük. A keletkezett hőfok nagyságára jellemző, hogy a hypoehlorit körülbelül 15—20 másodperces melegítésre elpárolog, mikor is a folyadék pótlandó ; az elektromos áram a gyökcsatomákon, dentinkanálisokon áthalad, mert a rossz vezető dentin mindig a kisebb ellenállás irányába tereli; itt kifejtve hatását, a keletkezett meleggel ezen fertőzött utakat sterilizálja. Ezt igazolják Feiler, Flohr, Mimzesheimer, Eisenlohr, stb. bakteriológiai vizsgálatai, és Kőszeg-gel 1931-ben végzett saját észleleteink is emellett tanúskodnak. A komplikációmentes gangraena kezelése ezzel be is fejeződött. Periapikális folyamatoknál a gyökcsatorna sterilizálásakor, — mint láttuk ■— a periapex is felmelegszik és pedig közvetlen az apex nyílásnál annyira, hogy ott égési pörk keletkezik; feltételezhető, hogy a baktériumok a közelben elpusztulnak, az ott levő abscessusban a folyékony rész megkisebbedik és maga az absceccus tokja vagy granuloma megkisebbedik, összeesik. A hatás fokozására helyes az apexen túlhaladni a tűelektródával, de természetesen csak míg ez érzéketlenül történik, nehogy a hatás már élő szövetek közelében történjék, mert akkor ezek károsodnak. A tűvel áthatolva a legnagyobb meleg a tűcsúcs körül fejlődik, tehát az abscessus, illetőleg granulomában. Feiler szerint a diathermiás áram a granulációkat elsorvasztja, nagy fertőző képességüket lecsökkenti. Ezzel a kezelés maga be van fejezve. A csatornában levő folyadék steril szálcsákkal eltávolítandó ; a szálcsák mindig szagtalanok és színtelenek; egy-két szálcsa után pedig szárazak, ha a kezelést megelőzően volt is secretió. Következik a gyökértömés, természetesen még mindig steril kautélák között. „A gyökértömő anyag ne legyen sem chemiailag, sem fizikálisán izgató, töltse ki a gyökcsatomát hiánytalanul, élő szövetekre ne okozzon nyomást és legyen antiseptikus depot“ (Walkhoff). A gyöktömést cementtel zárjuk; erre tehetünk valami antiseptikumot, a szájfelőli fertőzés megakadályozására abban az esetben, ha a végleges tömés egy következő ülésben történik.
