Fogorvosi szemle, 1934 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

27

güiik fogyatékos volta miatt), azért csak találgatások lehetségesek. Mamiok szerint minimálisan 60°, a legtöbb szerző szerint 80—100° között, Feiler azonban még a tolerancia határon belül elérhető hőt ennél is nagyobbnak gondolja. Kőszeg társaságában 1931-ben végeztünk ezirányban kísérleteket és akkor azt találtuk, hogy olyan saprophytákat vive a gyökércsatomába, melyek 90°-on 1 percig még megtartják életképességüket, a tolerancia határon belül alkalmazott diathermiás behatásra elpusztultak. Ebből azt következtethettük, hogy a gyökércsatomán belül elért hőfok a 90°-ot meghaladta.

A beteg toleranciájával tehát olyan mérőeszközünk van, mely megfelelő eredmény elérésére alkalmas. Egyben természetesen az is adódik, hogy ezen mérés lehetőségét érzéstelenítéssel kiiktatni nem szabad. Ezzel viszont az élő pulpájú fogaknak nagyfrequenciájú árammal való kezelhetősége dől meg.

De megmarad a második csoport, a nem élő pulpájú fogak gyógyításának lehetősége, és pedig igen egyszerű eszközökkel, rövid idő alatt, egy ülésben. Hogy pedig ez mit jelent, arra sem kell bővebben kitérnem; gondoljunk csak az eddig szokásos gyógyszeres kezelésekre, azok időtartamára, kétes eredményére és egyéb kellemetlenségeire, mely gyógyszeres eljárásokat egy német szerző oly helyesen nevezett „Überstinkungsmethode“ -nak.

A gangraena pulpae és következménye kezelhetőségének akadálya a fog anatómiai felépítettsége. A gyökcsatornán kívül, a dentinben haladó oldalkanálisok, de maguk a dentincsatomák is a baktériumok számára könnyen elérhetők, miáltal ezeknek fertőzött volta minden pulpaelhalás esetén feltételezhető. De ahová a kórokozók eljuthatnak, oda mi eszközökkel, megfelelő hatást elérő gyógyszerekkel csak ritkán tudunk behatolni. A nehézségek közismertek. A kezelés hosszú ideje alatt egyrészt a periapex felől, másrészt a provisorikus tömőanyagokon át a szájfelől jön létre a reinfectió, miáltal igen változatos kép keletkezhet, csak a fog nem gyógyul meg; vagy ha igen, akkor csak kivételesen kedvező anatómiai viszonyok mellett, hosszú és fáradságos, nagy türelmet (úgy a beteg, mint az orvos részéről) és nagy hozzáértést igénylő munka után. Ez az oka annak, hogy annyi gangraenás fog esett, sőt esik extrac-tió áldozatául.

Ezen — imént említett — nehézségeket van hivatva a nagyfrequenciájú árammal való gyökérkezelés kiiktatni. És immár 4 éves tapasztalatom alapján mondhatom, hogy ezen hivatásának eleget is tesz.

Gangraena, ehr. periodontitisek és chron. apicalis ostitisek eseteiben végeztem diathermiás kezelést. Heveny gyökhártyagyulladá-