Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-10-01 / 10. szám
646 lebontásoknál jól ismert resorptiós sarjszüvct támad; az óriássejtes resorptiós szövet helyenkint erősen szaporodik — talán éppen ott, ahol a csont lebontás gyorsütemü — és e helyeken dús capilláris hálózattal ellátott, óriássejtekben bővelkedő laza reticuláris kötőszövet támad. Ezek az úgynevezett barna tumorok. Ezeket a képleteket éppen úgy, mint az úgynevezett epulis sarcomatosákat régebben szintén óriássejtes sarcomáknak tartották, amint hogy ezek szöveti képe az úgynevezett epulis sarcomatosák szöveti képétől miben sem különbözik (lásd la, b ábrák) (a kórboncnok például tisztán a szöveti lelet alapján, minden klinikai adat nélkül esetleg részleges excisio anyagán nem is tudja a helyes diagnosist megállapítani). Ma az úgynevezett barna tumorokról az a felfogásunk, hogy azoknak a sarcomákhoz semmi közük nincs, nem is tumorok, blastomák, hanem szövettúltengések, hyperplasiák, melyek kóros viszonyok között végbemenő csont lebontást okozó folyamatokhoz társulnak. E kórszövettani megismerésre támaszkodva el kell fogadnunk tehát sokaknak — így például Konjetzny-nek — véleményét, amely szerint az úgynevezett epulis sarcomatosák is az állcsontok processus alveolusára lokalizált ostitis fibrosa folyamatok eredményeit mutató szövethyperplasiák. Az óriássejtes epulisok szöveti szerkezetét illetően — ha azt közelebbről akarjuk tanulmányozni — nagy a különbség a fiatal, növésben levő s a kifejlett, vagy visszafejlődésben lévő epulis szöveti képe közt. A növekedésben lévő ilyen epulisban első pillanatra feltűnik a gazdag capilláris hálózat mellett az óriássejtek nagy száma. Néha e sejtek feltűnő nagyságot érnek el és bennük igen sok a mag (esetenként 100 is, vagy több) (lásd 2. ábra), máskor sokkalta kisebbek és ilyenkor kevesebb a magok száma. Az ilyen epulis stromáját hosszúkás, orsóalakú sejtek képezik. E sejtek egymáshoz hasonlóak, azokon polymorphia, sejtoszlások nem mutatkoznak, a magmegfestődés egyforma, tehát a stromát alkotó sejteken rosszindulatúság, illetve hiányos szöveti érettség jelei nem mutathatók (lásd 3. ábra) ki. A fejlődés legkezdetén álló ilyen epulisokban még nem, vagy csak igen kevés számú óriássejtet találunk, ellenben igen bőven és sűrűn találunk capillárisokat és nagy tömeg mobilsejteket (leucocytát). Amily mértékben fogynak a capillárisok és tűnnek el a mobilelemek, oly mértékben szaporodnak az óriássejtek és az orsóalakú nyúlványos sejtek. A szöveti kép ilyenkor nyilvánvalóan átmenetet jelent a granulatiós szövetből az óriássejtű epulis szöveti képébe (lásd 4. ábra). Az a benyomásunk, hogy az óriássejtek keletkezése szoros összefüggésben van a capillárisok fejlődésével s úgy tetszik,
