Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
52 iskolafogászatot vonatkozásba hozzák a szociális biztosító intézetekkel, lia vannak is kapcsolatok, amelyek az iskolafogorvosi működést vonatkozásba hozzák a magánpraxissal és az orvosi társadalom anyagi problémáival, ezek a kapcsolatok, ha pro és contra vitára is adhatnak alkalmat, mégis összezsugorodnak és elenyésznek amellett a hatalmas eszme mellett, amelyet az iskolaorvosi és iskolafogorvosi intézmények képviselnek. Ez az eszme a prophylaxis eszméje, a betegségek megelőzésének nagyszerű gondolata, amely hivatva van arra, hogy minél jobban megritkítsa a testi betegségeknek és az ezzel kapcsolatos lelki nyomorúságnak óriási erdejét. Mi iskolafogorvosok a mi munkánkat ennek az eszmének ismeretében, ezen eszme lényegének teljes felértékelésében végezzük és óhajtjuk végezni a jövőben is. Jóléti osztályunk múlt évi működéséről. Irta: Fried Samu dr., a jóléti bizottság elnöke. A márciusban megtartandó közgyűlésen fogom hivatalos beszámolómat megtartani, addig is szükségesnek tartom, hogy igen tisztelt kartársaimnak egyet-mást a múlt évi működésről elmondjak, hogy jobb betekintést nyerhessenek és így hozzászólhassanak, megbírálhassák. Az elmúlt évben a mindnyájunk által orvosnyomor következtében mind nagyobb számban keresték fel úgy az özvegyek, mint nyomorban sínylődő kartársak a „Salamon—Eothman“ segélyalapot. Mindnyájuk megnyugtatására mondom, hogy kérő szavuk minden jogos esetben meghallgatásra talált. A jóléti bizottság határozata élteimében kutatókat küldöttünk ki, hogy a segélyt kérők viszonyairól meggyőződést szerzehessünk, de mellőztünk minden hosszadalmas, bürokratikus eljárást és iparkodtunk a „bis dat, qui cito dat“ elvet megvalósítani. Ügyrendünk értelmében a segélyt kérők a lehető legmesszebbmenő discretio áldását is élvezték és így a segítséget olyanok is elfogadhatták, kik inkább éhen halnak, mintsem nevük, akár csak egy egész szűk bizottság tagjai előtt is ismeretes legyen. Пу esetekben egyesületünk elnöke, alelnöktársam és a jóléti osztály elnökhelyettese (Schmidt László dr.) végezte in camera caritatis а munkát. Soha magam önkényesen el nem jártam, mindig a fent említett felelős egyesületi vezetőkkel, a legnagyobb összhangban tehettünk eleget feladatunknak. Szükségesnek mutatkozott ez az eljárás, mert nem egy esetben a segély kiadására égetően szükség volt. Nem egy esetben még arra sem volt idő, hogy a kiállított csekket postára adjam, hanem magam vittem az illető lakására. Periculum in moral Ha csak másnapig várunk, már csak későn jövünk! Így kellett eljárni egy apoplexiát szenvedő kartársnál, így kellett cselekedni, mikor egy kartársunk gyermekágyban levő feleségével együtt éhezett. Huszonnyolc esetben nyújtottunk segélyt! Kiadtunk erre a célra 7030 pengőt! Oly hatalmas összeg ez, melyhez hasonlót tudtommal hazánkban egy orvosegyesület sem fordított hasonló célokra. Tehettük pedig mindezt anélkül, hogy a t. kartársaktól csak egy fillért is kértünk volna. Jóléti alapunk kitűnő készít
