Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
48 praeventiv fogorvosi munka úgy a fogazatuk, mint az általános egészségi állapotuk szempontjából jelent. Az ilyen alacsonyabb társadalmi osztálybelieknek úgy az életberendezésük, mint az elfoglaltságuk olyan, hogy még abban az esetben sem részesíttethetnék a betegbiztosító intézetek által praeventiv fogorvosi kezelésben gyermekeiket, ha annak jelentőségével tisztában volnának. Ez pedig kevésbbé valószínű, hiszen a betegbiztosító intézetek fogászati propagandamunkájáról nem igen van tudomásunk. Nem sokkal különb a helyzet a jobb anyagi viszonyok között élő társadalmi osztályok szempontjából sem, ahol a megejtett vizsgálatok adatai szerint (lásd Czappán dr.: eonstitutiós prophylaxis) szinte elenyésző azon magánkezelésben részesült gyermekek száma, akik megfelelő időben kerültek praeventiv fogászati kezelés alá, illetőleg systemás kezelés alá s akiknél az ilyen természetű beavatkozások el is végeztettek. Mindezeket azért véltem célszerűnek előrebocsátani, mert a szaklapokban megjelent iskolafogászati vonatkozású közleményekből arra lehet következtetni, hogy egyes szerzők az iskolafogorvosi munka lényegével nem foglalkoztak elég kimerítően és az iskolafogorvosi munkát hibás szemszögből nézve, nem elég helytálló következtetéseket vontak le annak megítélésében. Némely szerző állítása szerint az iskolafogászat helyénvaló intézmény Svájcban és Németországban, de nem helyénvaló nálunk, különösen azért nem, mert az iskolafogászat csak az állandó fogakat kezeli, a tejfogakat pedig szuvasai) hagyja, vagy ami még ennél is rosszabb, azokat egyszerűen eltávolítja. Ez a megállapítás távolról sem fedi a tényeket. Amint az az év folyamán megjelenő 10 esztendős jubileumi évkönyvünkben olvasható lesz, a székesfőváros iskolafogorvosi intézményének orvosai nemcsak, hogy foglalkoznak a tejfogazattal, nemcsak, hogy megtartják és conserválják orthodontiai és egyéb szempontokból a tej Ill-okat és V-ösöket, hanem módot találtak arra is, hogy a tejfogazat gyógykezelésével külön is foglalkozzanak s azok kezelésében újabb és újabb conservativ eljárásokat kipróbáljanak. Kifogásolják egyes szerzők, hogy kivétel nélkül kezeljük a vagyonos és vagyontalan szülők gyermekeit. Ez a kifogás is a tények félreismerésén alapszik. A vagyonos szülők gyermekei csupán vizsgálat és felülvizsgálat szempontjából tartoznak hozzánk, a vagyontalanság megállapítását maga az illető iskola igazgatója végzi el a szülő anyagi helyzetének teljes ismeretében. Az iskolafogorvosi intézmény ténykedésével kapcsolatban nem történik semmi a magánorvosok rovására, hiszen a vagyonos szülők gyermekeit nemcsak
