Fogorvosi szemle, 1933 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1933-02-01 / 2. szám

90

Örömmel kell tehát fogadnunk minden olyan eljárást, amely a betétek készítését egyszerűbbé és a körülményes fólialenyomatvételt fölöslegessé teszi.

Ily törekvésnek a magyar irodalomban is találjuk nyomát. Reinitz, az 1929-ben megjelent Rothman-emlékkönyvben ismerteti a bécsi Frey eljárását. Az ő közleménye azonban nem keltett nálunk visszhangot.

Legújabban Brill dolgozott ki egy eljárást a fólialenyomatnélküli betétek készítésére, amelyet 1930 júniusában demonstrált először, amelyet utána többen próbáltak ki és írtak le, de lényeges jevítást rajta nem eszközöltek. Így például Wittner, Hübner, Walter, Münch stb.

Brill eljárását és anyagainak használati módját a magam gyakorlati tapasztalatai alapján az alábbiakban ismertetem:

I. A havit ás alakítása.

Semmiben sem különbözik a porcellánbetétekhez általában szokásos alakítástól. Erre vonatkozólag e közlemény keretében nem terjeszkedhetem ki részletesen, csak utalok Szabó József professzor „Gyakorlati Fogászat“ (III. kiadás) című könyvére, amelyben mindenfajta kavitás alakítására részletes utasítást találnak az érdeklődők. A szabályokat a lenyomatvétel iránya és elhorgonyzás szempontjából itt is a legszigorúbban be kell tartanunk. A zománcszéleket legyalulni nem szabad. Lehetőleg kövecskékkel dolgozzunk, mert csak így kaphatunk síma, befűződésmentes kavitásfalakat, amelyek az alapról merőleges vagy kissé széttérő felülettel fussanak ki a fogfelületre. Nem szükséges, hogy a kavitás alapja és az innen kiinduló falak éles szögletben találkozzanak, sőt ezeket kerülni kell, az oldalfalak egymással se találkozzanak éles szögletben, hanem kissé lekerekítve, s ugyanígy fussanak ki a fog felületére is. Fordított kúpfúrókat erre a célra ne használjunk (Fehr), mert ezekkel, még különös kézügyességgel sem kerülhetjük el a nagy éles szögleteket. Fehr erre a célra oly — csak a forgás irányára merőleges — hosszanti vágású fúrókat készített, amelyek vége kissé legömbölyített.

II. Lenyomatvétel.

Wittner hat betétformát különböztet meg, amelyeket Brill eljárására alkalmasnak tart. A labialis (Black Y. oszt.), rágófelületi (Black I.), approximalis (Black II., III.), nyeregalakú, palatolabialis (Black III.) és sarokpótló (Black IV.) betéteket. (Ábra 1.) A lenyomatvételhez legjobbnak a zöld Kerr (rudakban, vagy vörös