Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1932-08-01 / 8. szám

592

liető meg. 1. A gyökércsatornafalak hosszában futó, csak igen kevés sejtes elemet tartalmazó, finom rostozatú szabálytalan kötegek. A legtöbb szerző cementnek, Haupl dentinoidnak nevezi. 2. Sok és nagy sejtet tartalmazó, homogénnek tetsző alapanyaggal bíró állomány, főleg a primaer foramen széle körül; cliarakterének megváltozása nélkül megy át a külső gyökérfelszín cementjébe. Az alapanyagban kollagén festéssel kimutatható fibrilláris szerkezet; a sokszögletű, nyúlványokkal bíró sejtek üregekben, lacunákban ülve, a rostos csontállomány képét adják, nem hasonlíthatók a cement szöveti szerkezetéhez. 3. A centrálisán elhelyezkedő, a primaer canalisfalazattól független, morphologiailag ugyancsak jól charakterizált, a gyökércsúcs közelében, illetve a secundaer íoramenen keresztül a gyökér közepéig látható, sejteket bezárva tartalmazó kcményállománygerendázatok. Ily szövet szabad dentinrögök körül is gyakran volt kimutatható. Végeredményben mindhárom keményállományszövet csontszövet, és pedig az első tömör, az utóbbi kettő a rostos csontállomány jellegével bír. Genesisükre nézve két nézet áll egymással szemben. A svájci iskola a keményállományt kizárólag a gyökérhártya ivadékának tekinti, -— Ottesen és Haupl pedig a fogbél produktumának tartják. E. Uellner mindkét keletkezésmődot lehetségesnek tartja. Ez utóbbi felfogást a szerző maga is osztja. A svájci iskola nézetére vonatkozólag lehetségesnek tartja, hogy fogbél végződéseinél lévő gyökérhártyaszövetek chemikus izgalmak hatása következtében (a fogbél elhalása folytán fellépő toxikus ártalmak, keringési zavarok) fellépő nem infectiosus gyulladása szövetproduetióhoz vezet, melynek eredménye a fogbélszövet beolvasztása és gyökérhártyai szövetek által való substituálása. Ilyenkor tehát a fogbélszövet a csontképzésben csak azáltal vesz részt, hogy a gyökérhártya szövetét resorptióra serkenti, azaz passiv szerepe van. A. másik nézet szerint azonban keményállományszövet a fogbél saját szöveti sejtjeiből, a fibroblastákból képződik, mikor is az ottlévő praeformált sejt- és rostanyagok, melyek mészfelvételre egyébként is disponáltak, metaplasia útján csontszövetté (tömör-, rostoscsont, elcsontosodott kötőszövet) alakulnak át. A leirt szövetek mellett az esetek egy részében sikerült irreguláris és regulárisán épített új dentint kimutatnia. Az odontoblastok leggyakrabban eltűnnek, ha rövid ideig produkálnak is irreguláris dentint. Kivételesen az apicalis területben, reguláris dentint képezve, tovább functionálnak. Maguk az odontoblastok vagy a primaer odontoblastokból képződnek, de szerepe lehet magának a pulpaparenchymának is az új odontoblastok képzésében. Ha ennek lehetősége nemi állna fenn, úgy a még ki nem fejlődött amputált fog gyökerének növekedése megszűnne. Tapasztalata szerint az ily fog gyökere tovább nő, foramene záródik. Összegezve, kísérletei a következő eredményeket adták: 1. Az amputált fogbél életben maradhat, nem szükségszerűen nekrotizál. 2. A koronálisan eső gyökéresatomafél területe dentinképző tudajdonságát elveszti, az odontoblastok tönkremennek. 3. Ezzel szemben a csúcs területében az odontoblastok gyakran életbenmaradnak. 4. A primaer odontoblastok is, múló indispositio után funetiójukat képesek visszanyerni. 5. A secundaer odontoblastok kötőszöveti sejtekből képződnek és dentinproductióra képesek. 6. Lehetséges a még nem teljesen kifejlődött amputált fog továbbnövekedése dentinképzés által. 7. A fogbélszövet a gyökérhártyától függetlenül is képezhet csontszövetet. 8. Az alveolus fundusából is nőhet be csontszövet a gyökércsatornába a foramenen keresztül. 9. Ez utóbbi csak akkor következik be, ha a gyökérhártyaszövet közvetlenül érintkezik az elhalt fogbélszövettel.

Az amputatio elérendő célja eszerint a továbbra is életben maradó, csőn-