Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-08-01 / 8. szám
590 hatásokban keresendők, melyet a prothesis viselése vált ki. A mechanikus momentumok azáltal játszanak szerepet, hogy a prothesisnek a nyálkahártyához fekvő, polirozatlan felszíne a nyálkahártyán elmozdulva, azt sérti; a chemiai hatások pedig azáltal, hogy a kaucsukban lévő kén és higany (cinober) idővel kioldódnak és resorbeálódnak, Mindezek mellett tekintetbe veendők még toxikus hatások, amidőn a desquamált hámsejtek és a retineált secretum decompensatiója a száj baktériumflórájának kitűnő táptalajt szolgáltatnak, melyek a kisebbnagyobb hámdefektusokon keresztül a subepithelialis szövetbe törhetnek. Míg a felszínes hámelváltozások tehát a kaucsuklemez mechanikus nyomására vezethető vissza, a mély szöveti változások a chemiai-toxikus produktumok resorptiójának és bakteriuminvázióknak tulajdoníthatók. Brand. Rebel, Hans Hermann: Adatok a pulpa-amputatio kérdéséhez. (Beiträge zur Pulpaamputation.) Vierteljahrschrift für Zahnheilkunde, 1932. I. A pulpaamputatio — mint ismeertes — a koronális pulparésznek eltávolításából áll, a gyökérpulpa egyidejű megtartásával. Tudományos alapja azon elképzelés, hogy a canalis-systemában lévő szövetek a gyökércsatoma természetes, maradandó lezárását adják. A beavatkozás értékelése és gyakorlati kivitele az idők folyamán sok változáson ment át. Az eljárás régi, már Albrecht is alkalmazta; mégis egészen a háború utáni időkig Közép-Európában Miller W. Sachs és Wallchoff után tudományosan megalapozott eljárásnak egyedül az exstirpatiót tekintették, vagyis azt az eljárást, melynél a canalis-systemából technikailag eltávolítható részeket kiirtjuk. Bár Witgel, Boncokén, Adloff az amputatiós eljárást régóta propagálják, az mégis csak másodrangú, nem tudományosan megalapozott eljárás maradt az exstirpatio mellett; végre is azonban az exstirpatio sikertelensége, a lágyállomány normális és pathologiás szöveti megismerése (Davis, Grove, Grieves), az odontogen infectio jelentőségének felismerése és a klinikai tapasztalat vezetett az amputatio kérdésének behatóbb tanulmányozására. Ismereteink fejlődésével egyidejűleg vizsgáló módszereink is változtak az idők folyamán. Az először tisztán klinikai megfigyelést követte a röntgenen, majd az állatkísérleteken való megfigyelés. Már a röntgennel kontrollált esetek statisztikája az eredménytelen exstirpatiók százalékos emelkedését mutatta. Közölt statisztikai eredményeket különben nem tartja absolut megbízhatóknak, egyrészt a beavatkozás módjában való elkerülhetetlen különbségek miatt — említve itt különösen a mechanikus és chemikus tényezők jelentőségét —, másrészt a beavatkozás gyakran nem egyenlő feltételek mellett történik (individuum, fogféleség, fogbél állapota). Hogy a tisztán klinikai és röntgen-kontrollok mennyire nem megbízhatóak, — mutatja, hogy mennyire különbözők az eredmények a régi és új statisztikák között. A röntgennel kontrollált esetek után ítélve, az amputatiós eljárást eredményeiben jobbnak kell tartanunk az exstirpatiónál ; viszont tudjuk, hogy a röntgennel való megfigyelés is bizonytalan: a röntgen pontosan mutatja a gyökércsatorna tömésének fokát, a gvökércsúcselváltozások azonban a gyökértömés sikerült voltával okozati összefüggésbe alig hozhatók; lehetnek csúcsfolyamatok rosszul, de jól gyökértömött fogaknál is. Semmiesetre sem mutatja a röntgen a periapex területében végbemenő finomabb szöveti változásokat. Ezekről megbízható felvilágosítást egyedül csak a szöveti vizsgálat nyújt, de ez is csak akkor, ha a fog az azzal környező területtel összefüggésben áll rendelkezésünkre. Természetesen! a szöveti vizsgálat is csak a halál ide
