Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

49

még az, hogy úgyszólván mindent egyedül készíthet az orvos, egyesegyedül az öntést adja át a laboratóriumnak, bár tanítványaim bármelyike ezt a koronát akár expanziós öntéssel is egy ülésben elkészítheti.

Hogy a Kerr-massza, ha a harapásvételnél előírásom szerint nem haraptatjuk egészen át, mennyire kemény és erős mintát szolgáltat, arról egyszeri próba után bárki meggyőződhet. A gyűrű felhelyezése és kevés plasztikus viasszal való megtöltése után összeharaptatjuk a felhelyezett Kerr-harapással a pacienst. Egy pillanat alatt ott találjuk a kész gyűrű- és viaszkoronát a szájban. Csak ki kell önteni. Nem látom tehát be, miért kell a fogorvosi technikában kiváló jártassággal bírnia valakinek ehhez az eljáráshoz.

Ami eljárásom komplikáltságát illeti, arra nem mondhatok mást, mint, hogy minden phasisa megegyezik a kétrészes gyűrüskorona készítésével, csupán egy Kerr-harapást veszek köszörülés előtt. A laboratórium részére egy phasis marad, az öntés. Winkler eljárásánál a laboratóriumi munka legalább negyven phasisát láthatjuk, melyek legnagyobb része kényes, hisz erre külön felhívja Winkler kartárs úr figyelmünket, például : „A negatívot óvatosan kell lefejteni.“ „A kocsány készítésénél gondosan vigyázzunk arra, hogy a gipszkoronát valahogy meg ne sértsük.“ A komplikált — sajnos technikusaink részére valóban komplikált — fóliázás, az általa is elismert csaknem mindig hibás hüvelyhúzás, a locus minoris resistentiaet előidéző kalapácsolás, az esetleges melotte-os szennyezés, mind-mind olyan phasisok, melyeket az orvos nehezen, vagy egyáltalán nem tud ellenőrizni, mind-mind olyan phasisok, ahol hibák csúszhatnak be a készítésbe. Ez Winkler kartárs úrnál nem fordulhat elő, mert ő maga készíti technikai munkáit. De, aki laboratóriumban dolgoztat, annak lehetőleg törekednie kell olyan eljárások szerint dolgozni, amelyeknél a laboratórium részéről minél kevesebb meglepetés érheti.

4