Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
47 Winkler a pillér előkészítéséről a következőket írja: „Minden tankönyv egyöntetűen a rágófelület teljes lecsiszolását írja elő (a köpeny hengeres, vagy csonkakúpos előkészítéséről nem is szólva!). Hihetetlen, de mégis úgy van, hogy ma is így készítik elő a pillérkoronákat.“ Majd lejjebb Winkler eljárása: „A természetes fogkorona köpenyének lecsiszolása körülbelül aranyvastagságnyira (0.25—0.30) megfelelően (a hasas részeket célszerű kissé jobban lecsiszolni). Ha — mint írja — a koronát az ínytasakba akarja bevezetni, nem tudom elképzelni, mennyiben elégszik meg a domború részek kis lecsiszolásával. Az egész világ azon a nézeten van, hogy a paradentium lehető kíméléséhez a csonk erős lecsiszolása szükséges. Ha Lerihossék átlagos adatai szerint például az első felső kisőrlő mesiodistalis átmérője 7.5 mm., ugyanez a nyaknál 5.5 mm., labiolingualis átmérője 9.5 mm., ugyanez a nyaknál 9 mm., úgy a pillér egyenletes 0.25-ös beköszörülése után a mesiodistalis átmérő a korona felső harmadában még mindg 7 mm. lesz, szemben a nyak 5.5 mm.-es átmérőjével. A pillért tehát igenis erősen be kell köszörülnünk ahhoz, hogy legalább a falak párhuzamosságát elérhessük, ami conditio sine qua non-ja a paradentium sértetlenségének, ha a koronát az ínytasakba akarjuk bevezetni. A húzott koronára vonatkozólag kénytelen vagyok Werkenthin idézett kritikáját magamévá tenni. Megerősít ebben a nézetemben a szakirodalom valamennyi kiválósága. Elégedjünk meg néhány idézettel : Prof. Salamon: Fogpótlástan. Budapest. 1923. 185. oldal. „A húzott aranykorona anyaga a húzás által különösen a nyaki tájékon olyan molekuláris elváltozást szenved, mely a vongáló, emelintő erők ellenében az aranyat kevésbé teszi ellentállóvá, mint a nyújtáson keresztül nem ment forrasztott korona aranyanyagát. Tehát a húzott koronák, mint hídhorgonyok, kevésbé megbízhatók a forrasztott koronáknál.“ Prof. Bruhn: Handbuch der Zahnheilkunde. III. kiadás. München, 1930. III. kötet, 479. oldal. „Es erscheint zweifelhaft, ob die Anfertigung saumloser Goldkronen heute noch neben dem Gussverfahren ihre volle Bedeutung hat.“ Prof. Klughardt: Fortschritte der Zahnheilkunde. 1929. 998. oldal. „.. .gezogene Kronen sind zu verurteilen. Bei dieser Methode wird niemals ein genauer Randschluss erzielt werden können, ausserdem ist die gezogene Kaufläche zu dünn. Das Ausschwemmen der Kaufläche mit Lot wird selten eine Verstärkung ermöglichen, da
