Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
37 tene, azonban a felszabaduló hő egy része a vízfölösleg felmelegítésére használódik fel, más része egyéb melegveszteség, így a tényleges hőemelkedés körülbelül 20° C. (Moye). A hőemelkedés nagysága függ a kötés sebességétől is, mennél gyorsabban megy az végbe, annál kisebb a külső melegveszteség és így nagyobb a hőemelkedés. A kötés térfogatváltozásokkal jár. Először a gipszpép térfogata csökken, mert a felvett víz kristályvízzé alakulva, kisebb helyet foglal el. A fajsúlyokból és molekulasúlyokból kiszámítható, hogy 1 cm3 porusnélküli félhydrát 25° C.-on 0.514 cm3 vizet vehet fel, de csak 1.406 cm3 dihydrát képződik (Moye). A térfogatcsökkenésnél sokkal feltűnőbb és nagy óbb jelentőségű az azt rögtön követő tágulás, mely körülbelül 1%-ot tesz ki (Martin). A tágulás jól demonstrálható, ha a megkevert gipszpépet üvegfőzőpohárba öntjük, mert a keményedése közben táguló gipsz az üveget megrepeszti. Van’t Hoff a tágulást azzal magyarázza, hogy az állandóan félhydráttal telített gipszből térfogatnövekedéssel jár a dihydrát kikristályosodása és be is bizonyította, hogy az ellenkező folyamat, a dihydrátnak vízben való oldódása térfogatcsökkenéssel jár. Amíg a gipsz puha, a térfogatnövekedés a tágulásban nyilvánul, amikor pedig már keményebb, a belső feszülés vizet présel ki a pórusokból (a keményedő gipsz „izzad“). A kolloidelmélet úgy magyarázza a tágulást, hogy a gipszgélből, mely hydratált rendszer — vagyis a dispergens, a víz egy része a dispergált anyaghoz, a gipszhez van kötve — a lekötött víz a kikristályosodáskor kiszabadul és térfogatnövekedést okoz (Cavazzi). A kötés sebességét befolyásoló körülmények. Befolyásolja a kötés gyorsaságát a gipsz őrlési finomsága. Minél nagyobb felületen érintkezik a vízzel a félhydrát, tehát minél finomabbra van őrölve, annál gyorsabb a kötés és szilárdabb a végtermék. Ha egy négyzetcentiméterenként 1200 csomójú szitán átszitált gipsz 13 perc alatt köt és húzószilárdsága 20 kgcm2 lesz, akkor 4900-as szitán átszitálva, azonos mennyiségű vízzel megkeverve 5 perc alatt köt és húzószilárdsága 25 kgcm2. Lényeges hatással van a gipsz keménységére a félhydráthoz kevert víz mennyiségének. Ha a víz túlságosan sok, a kivált kristályok kevésbbé szorosan tapadnak össze, a víz a résekben helyezkedik el, elpárolgása után pedig üres pórusok maradnak, melyek a gipsz keménységét csökkentik. A kötéshez szükséges vízmennyiség nagyobb, mint amennyi a molekulasúlyokból kiszámítható, ez is bizonyítja, hogy nem egyszerű kristályvízfelvételről van szó. Gyakorlatilag akkor a legjobb az eredmény, ha a gipsz és víz aránya körülbelül 3:2.
