Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
31 kiválik a gipsz, majd a jobban oldódó kősó. Ahol a besürüsödés higulási szakaszokkal váltakozott, ott a gipsz a kősótelepet átjáró párhuzamos, vékony, vízszintes rétegeket képez (strassfurti sótelep). Ha a kivált sók közül a könnyebben oldható kősót a később odajutott édesvizek újra feloldották, a gipszet egymagában találjuk. Az üledékes gipszen kívül elég gyakran található képződött gipsz is, így például vulkánok közelében, ahol a kénes gázok a mészkövet alakítják át gipsszé. Ilyen képződött gipszet találunk a budai keserüvizekben is, ez piritből és dolomitból képződött a márgában. Csonkamagyarország területén a gipsz nem fordul elő bányászásra érdemes nagyobb mennyiségben, Nagymagyarországon Erdélyben termelték ki. Nagy mennyiségben található gipsz a Harzhegységben, Württembergben, Észak-Olaszországban, legnagyobbrészt gipszből áll a Párizs melletti Montmartre-hegység (a félhydrát angol neve plaster of Paris), stb. III. Formái és felhasználása. A gipsz a természetben két chemiai alakban fordul elő, mint dihydrát, CaS04, 2H20, mely a monoklin kristályrendszerben kristályosodik és mint ennek anhydritje, CaS04, mely a rhombos kristályrendszerben kristályosodik és melynek ásványtani neve is anhydrit. Az anhydrit mindenkor a gipsztelepek belsejében fordul elő. Miután tudjuk, hogy az anhydrit nedvességgel érintkezve hosszabb idő alatt dihydráttá változik át, a gipsztelepek belsejében való elhelyeződése arra mutat, hogy eredetileg a besűrűsödő vízből anhydrit vált ki és ez csak később változott át a nedvesség hatására dihydráttá. Ez azonban Van’t Hoff megállapítása szerint csak akkor lehetséges, ha a sóoldat hőfoka a kiválás idején 36° C. fölött volt. Az anhydrit vízzel keverve nem keményszik meg, tehát úgy viselkedik, mint a később ismertetendő agyonégetett gipsz. A dihydrát különböző alakokban fordul elő, melyek mind kristályokból állanak, azonban a jellegzetes kristályalakokat csak az egyenként, vagy csoportokban előforduló, szabadon képződött kristályokon találjuk meg, míg például a gipszkő összefüggő tömegeiben a kristályfelszínek nem fejlődhettek ki szabadon. A dihydrátnak a természetben a következő alakjai találhatók: Gipszkristályok egyenként vagy csoportosan találhatók, valamint a gipszkőbe és porphyrgipszbe bezárva. Teljesen átlátszóak és víztiszták. Gyakran képződnek ikerkristályok, jellegzetes feeskefark alakban. A gipszpát nagy lapokban fordul elő, ugyancsak víztiszta és átlátszó, azonban nincs a jellegzetes kristálylapokkal határolva. A
