Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
21 aki eszméjével, munkájával, vagy egyéni lehetőségeivel céljainkért dolgozni tud. Abból az egyenlőségből, amely közöttünk van, következik, hogy mindenki mindenkivel szemben szolidáris egymás nézetének, javaslatának tiszteletében, de természetes, hogy, bár minden út Rómába vezet, az utak különbözők. Az utak és módok megválasztása és elhatározása szabad tárgyalás kérdése, amelyet az alapszabályok szerint lefolyó mérlegelés után a többségi határozat fog minden esetben eldönteni. Igen kérem már most összes tagjainkat, kedves kartársaimat, hogy vegyen tehát mindenki élénken és teljes tehetségével részt közös munkánkban, de mindenki gondolja meg, hogy a gondolat megvillanásától annak kiviteléig hosszú az út és senki se vegye személyes prestigekérdésnek, ha gondolata nem válik azonnal, vagy nem olyan formában, vagy nem oly mértékben határozattá, amint ő azt elgondolta. A „több szem többet lát“ ősrégi elv kell, hogy ily nagy közület szándékaiban, határozataiban és tetteiben megnyilvánuljon. Talán nem tudom magam egészen érthetően kifejezni, de legyen mindenkiben annyi erő és önuralom, hogy a gondolatát és javaslatát mintegy személyétől teljesen függetlenítse és ha ellentétek keletkeznek is tárgyalásainkban, úgy az ellentét teljesen személyenkívüli kell hogy maradjon, mert az elvek harca céljaink elérésére nagyon szükséges és hasznos, tisztító tűz, amely a nyers sylvanit aranyércet színarannyá izzítja, a személyi harc ellenben szennyes hullám, amely a színaranyat is használhatatlan salakká aljasítja. Mindezeket röviden csak azért említettem, mert, azt hiszem, e psychologiai alapon meg fogjuk valósítani nagy programmunkat, amelyet, ha nem akarunk elpusztulni, meg is kell valósítanunk. Mielőtt programmomat részletesen kifejteném, engedtessék meg, hogy rövid történeti visszapillantással felidézzem egyesületünk múltját, amelynek következménye a mai állapot és ebből következtethessek a jövőre. A fogorvoslás története hazánkban Nedelkó Döme rendkívüli tanárrá való kinevezésével kezdődik 1844-ben és ezzel megelőztük a legtöbb európai egyetemet, a kedvezőtlen külső viszonyok és talán a kinevezett személyi képességeinek hiányossága folytán azonban, bár ő 38 éven át volt az egyetemen tanár, a kinevezés hatása a homályban veszett el. Ugyanily sorsa volt Barna Ignác-nak, aki a szaktudomány fejlődésére nem tudott különösebb hatást gyakorolni. Iszlai József nevét már mindnyájan ismerjük, ő volt az első, aki maga köré gyűjtötte a fogorvoslás számottevő művelőit. Különcködése, bár nagy, de rendszertelen tudása, féltékenykedése miatt azonban nem tudta a
