Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
181 kívül, épp az imént felsorolt összefüggéseknek nagyobb jelentősége van. A cholesterin quantitativ kimutatását Authenrieth-Funk kolorimetriás eljárásával végeztük. A serum bilirubin-tartalmának quantitativ meghatározása a májfunctiós zavarok diagnostikai eszköze. A bilirubin a vérfestenyből készül és az epével választódik ki. A hely, ahol a bilirubin képződik, ma még1 nincs véglegesen tisztázva. Nagyon valószínű, hogy a májsejteken kívül is képződhetik és helyéül a R. E. S. sejtjei jelölhetők meg. A serum-bilirubin quantitativ meghatározására általában Hymans van den Bergh methodusa használatos, mely eljárás az Ehrlich—Pröscher-féle diazoreactión alapul. A diazónak két módon való megkötése folytán direkt, vagy indirekt színreactio jöhet létre. A direkt és indirekt színreactio az említettek alapján májfunctiós vizsgálatnál differenciáló diagnostikai célokat szolgál. Nekünk stomatologusoknak elegendő a direkt reactio, mellyel a quantitativ meghatározást végezhetjük. A serum-bilirubin normál értékeit 0.5 mgm%-ra tették. Űjabb megállapítások azonban azt mutatták, hogy egészségesek vérbilirubintartalma majdnem 50%-ban 0.5 mgm% fölött volt található, minek folytán a határ újabban 0.2—1.0 mgm% között nyert megállapítást és ezeken a határokon belül tényleg sem haemolytikus folyamatok, sem a máj és epeutak pathologiás elváltozása nem kimutatható. Az anyagcseremilieu megítélésére fontos még a savbasisegyensúly vizsgálata is. Ebben az alkalireservének meghatározása lehet a segítségünkre. A savbasis eltolódása az egyik irányban mint alkalosis, a másik irányban mint acidosis jelölhető meg. Az acidosis állapota jelenti a vérben jelenlévő és szénsavmegkötésre elhasználható basikus valencia mennyiségét, azaz az úgynevezett alkalireservét. Az alkalosis ritkább jelenség, előáll, ha a vér reactiója a basikus irányban tolódik el, ami mellett nem múlhatatlanul szükséges, hogy a vér alkalireservéje is emelkedjen, ugyanis bőséges lúg adagolására is nagyon nehéz embernél az alkalireservét emelni. Ezek után világos, hogy a mi paradentosisos betegeinknél csak az acidosis jelenségét figyelhetjük meg. Ezek a megfigyelt acidotikus állapotok nem egyértelműek a vérnek erős savi reactiójával, hanem Naun yn megállapítása szerint úgyevezett kompenzált acidosisok, melyek a lecsökkent alkalireservé által jutnak kifejezésre. Az ilyen kompenzált acidosis tehát a vér alkalireservéjének a meghatározásával állapítható meg. Az alkalireservé meghatározására van Slyke megadott apparátusával és annak módszere szerint jártunk el és betegeinket kipihent, valamint sohasem éhes állapotban vizsgáltuk.