Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
171 egység keretében foglal helyet, úgyhogy ezen anatómiai egység (a fog) eltávolításával az egész infeetiót s annak veszedelmét megszüntethetjük. Az infectio okozta 2., 3., 4. korszakban nemcsak hogy a szervezetet érhető veszedelem fokozódik, hanem az infectio megszüntetését célzó törekvésünk is sokkal mélyebbre ható beavatkozást igényel. 2. Osteo-periosteális korszaka. A gyökércsúcstól a csontvelő irányába szétterjedő infectio nyomán gyulladásos folyamatok indulnak meg (vérbőség, savós beszűrődés, leukocyta kivándorlás, különböző mobilis és fix phagocyták megszaporodása). Ezt a kórfolyamatot általában osteo-myelitisnek nevezzük, azonban az újabb nomenklatúrában már mint ostitis acuta serosa, seropurulenta, phlegmonosa szerepel. Az alveolusfaltól eltávolodó infectio tehát ilyen különböző kórbonctani formák megjelenése közben terjed szét, és pedig anatómiai localisatio szerint, vagy úgy, hogy a processus alveolaris területén marad, vagy pedig úgy, hogy az állcsont testének belsejében, a spongiosában terjed szét. A processus alveolarisban lokalizálódó osteomyelitisnek, ostitis infectiosának két formáját különböztetjük meg a gyakorlatban: az első, amidőn a fertőzés az egyik alveolusról lépésről-lépésre terjed a szomszédos alveolusra, ezt osteomyelitis alveolaris propagans-nak nevezhetnők; a második, amidőn a fertőzés egyszerre a processus alveolaris nagyobb darabját támadja meg, akár az egész alsó, vagy felső processus alveolarist, ezt osteomyelitis alveolatis diffusá-nak nevezhetjük. Az első forma rendszerint lázas eruptióval kezdődik, ami a fog extractiója után sem szűnik meg és csak az alveolaris üreg kitakarítása után láztalanodik le a beteg. Ezután a láz napokon keresztül szünetel, az üres alveolusban már semmiféle lobos elváltozást nem látunk, amidőn 6—8, de esetleg 10 nap múlva újra lázas eruptio mutatkozik, extrahálni kell a szomszédos fogat, ki kell takarítani az alveolaris üreget; újabb láztalan korszak, újabb lázas eruptio, újabb genyes gyulladás a szomszédos alveolusban. így terjed egyik fogról a másikra a fertőzés és sokszor az egész féloldali fogsor áldozatul esik az ilyen infectiónak. A másik formánál a hirtelen fellépő láz mellett egyszerre több fog lesz fájdalmas, laza, mellettük geny szivárog az alveolusból s a folyamat lezajlása után a processus alveolaris kisebb-nagyobb darabja esetleg egészben nekrotizál és ilyenkor in toto kilökődik. Az osteomyelitis ezen két alakja rendszerint csak tüneteiben súlyos, vagy kellemetlen a beteg számára, azonban quo ad vitam nem jelent veszélyt, mert körülírt, lokalizált folyamatról van szó. 2*
