Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1932-02-01 / 2. szám

127

Elander-inlay, mint rögzítősín-tag és mint kozmetikus hídhorgony.

Irta: Kozma Jenő dr.

Az Elander-inlay, melyet a precíz inlay technikának nagymestere, Blunder göteborgi prof. alkalmazott és ajánlott először, hazai szakkörökben kevéssé ismert, de mint praxisomban hosszú éveken keresztül kipróbálni volt alkalmam, igen megbízható és komzetikailag kifogástalan horgonyzási mód, úgy hídhorgony gyanánt, mint az igen gyakran előforduló paradentotikus megbetegedéseknél az első 12 fog régiójában, mint síntag, miért is jelen cikkemben kívánom alkalmazási módjait megismertetni.

Az Elander-inlay alkalmazásának nagy előnye, hogy a pulpát nem kell kivenni a fogból, mely előnyt különösen azóta nem tudjuk elég magasra becsülni, mióta a gyökkezelt fogaknak gyakoribb röntgennel való ellenőrzése lehetséges. Hányszor fedezhetünk fel röntgenfelvétel útján a tünetmentes és egészségesnek vélt fog gyökerén kisebbnagyobb granulomákat, sőt kiterjedt cystákat is, melyek előbb-utóbb a fog elvesztését eredményezik. Hiszen gyökkezelő módszereink bármennyire is tökéletesek, a lelkiismeretes praktikus kezében célravezetők is, mégsem zárhatjuk ki tökéletesen a balsikert, melyet habár kis százalékban ugyan, de kénytelenek vagyunk bevallani. Ezért tehát az Elander-inlay, mint kozmetikus hídpillér igen értékes segédeszköz a praxisunkban, mert az idegkezelésekből eredő balsikereket elkerülhetjük alkalmazásával. Ezen körülmény nagy előnyt biztosít az Elander-sínnek az olyan inlaysínekkel szemben, melyeknél a pulpa kiveendő, mint például a Mamlok-sínnél. Másik nagy előnye a kozmetikai szempontból való kifogástalansága.

Mivel a frontfogaknak az approximalis és a szájüreg felé eső oldalát foglalja el, a tetszőleges rágóélvédőt nem tekintve, tökéletesen láthatatlan, mit a beteg igen hálásan vesz tudomásul. A rágóélvédő oly vékony lehet, hogy felületes szemlélő számára észrevehetetlen. Célja csupán az, hogy az étel ne préseltessen az inlay és fogéi közé.

Az inlay lényegileg egy nyereg-inlay, mely a frontfogak viszonyaira van alkalmazva. Főerősségét az inlay két oldalsó, a gingiváig nem mindig érő nyúlvány adja, melyeket egy a tuberculum és a rágóél között húzódó léc köt össze. A fognak a száj üreg felé eső