Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
1 genyes osteomyelitise esetén a leemelt csontháryta alatt a genygyülemben zsírcseppeket találunk, melyek nem származhatnak máshonnan, mint a csontvelő pusztuló zsírszövetéből kiszabaduló zsírból és melyek a velőüregben uralkodó óriási nyomás következtében a compact diaphysiscsont Havers-csatornarendszerén és foramina nutriciáin át préseltetnek a periosteum alá. Hogy az alveolus melyik falán át terjed tovább a genyedés, ez az anatómiai viszonyoktól függ. Természetes, hogy a nagy nyomás alatt levő geny arra tör át elsősorban, amerre az út könnyebb, tehát amerre a csontfal lyukacsosabb és vékonyabb. Tekintettel kell lennünk azonban itt még egy körülményre. A stomatologiában mind gyakrabban alkalmazott röntgenvizsgálatok kiderítették, hogy a pulpa gangraena az esetek nagy többségében nem marad gangraena simplex, hanem chronikus periapicalis elváltozások is képződnek és gangraena complicatává lesz, amit az ilyen esetekben oly gyakran kimutatható latens periapicalis gócok bizonyítanak. Ezen tények alapján a periodontitisek és periostitisek keletkezéséről való régebbi nézeteinket oly irányban kell revideálni, hogy az egészséges periapicalis szövet genyes infectiója ritkább és az a gyakoribb, hogy a már régebben latensen létrejött chronikus elváltozásokban jön létre acut fellobbanás. Ennek kiváltó oka lehet a canalis dentalis eldugulása, a gyökcsatorna célszerűtlen kezelése, idegtű áthatolása a foramen apicalen stb. Latens infectio esetén egyensúly áll fenn a szervezet védőberendezkedése és a behatoló baktériumok között. Ezt az egyensúlyt a szervezet hátrányára megzavarhatja mindaz, ami a szervezet védőberendezkedését csökkenti. Ilyen a lehűlés is. így most meg tudjuk érteni, hogy nem volt egészen alaptalan a laikus közönség körében elterjedt az a hit, hogy meghűlés, léghuzat periostitist hozhat létre az állcsontokon. Ilyen esetekben tehát a chronikus periapicalis elváltozásokban lobban fel az acut genyes infectio és ez a csont külső felületét és a periosteumot csak hamarabb éri el, ha az előzőleg már fennállott granuloma az alveolus csontfalát elvékonyította vagy át is törte. Ha az infectiosus folyamat az alveolus falán áttört és a periosteum alá jutott, a keletkező kórkép a behatolt baktériumok virulentiáján kívül attól is fog függeni, hogy az áttörés helyének milyenek az anatómiai viszonyai. Azokban az esetekben, mikor az áttörés helye felületesen fekszik, kevés lágyrésztől borítva, mikor a keletkező gyulladási produktumok aránylag kis nyomás alatt vannak, a megbetegedés egész charaktere és lefolyása enyhébb jellegű. Ellenben mikor az áttörés helye mélyen fekszik és a lágyrészek sok rétegétől borítva komplikált anatómiai viszonyokat tüntet fel és ennek meg-114
