Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
110 kező állcsontöbölgyulladás lesz. Ennek gyógyítása rhinologiai vagy sebészi úton történik. Szerencsés esetben a gyökér kötöszövetes tokkal elzáródik, ami könnyebben következhet be akkor, ha a műtéti területről eltűnt gyökérrészlet nem a Highmore üregébe^ hanem annak csupán nyálkahártyabélése alá került. Ily gyökerek esetleg tünetmentesen maradhatnak helyükön. A Highmore-üreg szomszédságától függetlenül más helyeken is volt alkalmunk megfigyelni oly eseteket, amikor a reszekált gyökérrészt a műtéti helytől távolabb találtuk meg, rendszerint a lágyszövetek közt. Ez oly esetben következik be, amikor a reszekálandó fog gyökere (felső oldalsó metsző, kis- és nagyőrlők palatinális gyökereinél) közel fekszik a palatumhoz, vagy amikor az apikális folyamat éppen a palatinális csontlemezt pusztította el. Természetesen az ilymódon eltűnt gyökeret bennhagyni nem szabad és ha másképpen nem, úgy palatinális feltárással távolítjuk el. Alsó kisőrlő fogak resectióinál sérülhet a nervus mentalis, aminek következménye — a sérülés foka szerint — rövidebb vagy hosszabb ideig tartó féloldali ajakérzéstelenség lesz. Ez elkerülhető —- a már említetteken kívül — főkép azáltal, ha mütéteinket a Neumann-féle feltárással végezzük. Alsó molárisok resectiójakor a canalis mandibularis megnyitása következhet be — mely ugyan anatómiailag elég távol fekszik a molárisok gyökércsúcsától — (kivéve a harmadik nagyőrlőt, melyet nem reszekálunk) és különösebb zavart csak akkor okoz, ha a canalisban futó véredényeket, vagy éppen a nervus alveolaris inferiort sértjük meg. Resectiót ily helyen nagyon ritkán végzünk. Igen gyakori szövődmény műtét közben a lágy- vagy csontos szövetekben támadó vérzés. A vérzést érfogóval, egyszerű compressióval, vagy az ismert vérzéscsillapítók valamelyikével szüntetjük meg. Csontból támadó vérzéseknél a vérző helyet tompa műszer végével, vagy viasszal igyekszünk eldugaszolni. A vérzés megszüntetésére igen nagy súlyt helyezünk, hogy az utólagos haematomaképződést lehetőleg elkerüljük. Műtét után az érzéstelenség megszűnésével rendszerint fájdalom jelentkezik, melyet könnyen elkerülhetünk, vagy megszüntethetünk közvetlenül a műtét után beadott analgeticummal. Több fájdalomcsillapítóra ritkán van szükségünk. A műtét utáni oedemák elég jellegzetesen bekövetkeznek kisebbnagyobb mértékben. Ez oedemákat nem annyira az érzéstelenítő oldat hatásának, mint inkább a műtéti traumának és a műtét utáni vérzésnek tulajdonítjuk. Majdnem azt mondhatjuk, hogy természetes követ
