Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1932-02-01 / 2. szám

93

Eby az Oliver-féle kéztartásokról valóságos dicshimnuszt zeng: „Láthatják, hogy a kezek minden forrasztási műveleténél a legtermészetesebb helyzetben vannak, hogy a kitűzött célt a legegyszerűbb és legpontosabb módon elérjék. Azt hiszem, hogy az Oliver-féle kéztartás beható tanulmányozása a legnagyobb nyereség ebből a kiválóan értékes előadásból.“ A bemutatott dróthajlító technikára vonatkozóan fenntartás nélkül csatlakozom ezen dicsérethez, de a szabadkézi forrasztást illetőleg nem. Nem oly természetesek az ő kéz-4. ábra.

tartásai, mint amilyenek lehetnének, mint ez a következő fejtegetésekből kitűnik.

A szabadkézi forrasztásnál általam használt egyetlen kéztartás egyszerű és megfelelő begyakorlás után automatikus tevékenységgé válik, úgyhogy a tanulónak és természetesen később a gyakorlónak, semmi szüksége nincs, hogy másikat keressen.

Hüvelyk- és mutatóujj mind a két kézen az úgynevezett fogóujjak (épp úgy, mint az említett szerzők mindegyikénél, mivel csak ezzel a két ujjal lehet biztosan fogni). Mindkét kéz másik három ujja az egynevűeket összetámasztva a két kezet rögzíti és ezért támasztóujjaknak nevezem őket. (6. ábra.) Tehát mindig mind a három ujj és mindig homolog ujjak.

Mivel ez mindig és kivétel nélkül így kell, hogy történjék, az egész cselekedet nemsokára automatikussá válik, mert soha sem kell