Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-02-01 / 2. szám
91 tartást találtam. Anderson ezen egyszerű eljárásra 9 egymástól teljesen eltérő kéztartást ír le, fentebb említett kis gyakorló könyvében, melyeket a tanulónak először pontosan be kell gyakorolnia, mielőtt a valóságos forrasztási gyakorlatokhoz foghat. Ezen egyéni változatosság ilyen meglehetős egyszerű kézügyességi ténykedésnél, mindenesetre csodálatos ma a taylorizmus, vagyis minden testi, sőt szellemi tevékenység rationális kivitelének elismerése korában. A Baltimore College diákjának, például néhány hét van előírva, csak a fentemlített 9 kéztartás elsajátítására és ha még meggondoljuk, hogy például 2. ábra. a Korkhaus-féle könyvben egy- és ugyanazon forrasztómunkálatra (a zárcsap felforrasztása a főívre) két ábrában kétféle kéztámasztást látunk (279., 283. ábrák), valószínű, hogy a tanuló a kéztartások nehézkes begyakorlása után magának egy könnyebbnek és kényelmesebbnek tetsző kéztartást fog kidolgozni, melyről azonban semmiképpen sem biztos, vájjon könnyebb, vagy kényelmesebb leend-e? A tanító fáradsága a fentebbvázolt körülmények között tulajdonképpen időfecsérlés és másutt sokkal jobban kihasználható volna. Nem volna itt egységesítés lehetséges? A kiváló amerikai orthodonista Jos. D. Eby az Oliver-féle lingual-ív forrasztási technikájáról tartott előadást követő vitában többek között a következő megjegyzést tette: „Jó volna az orthodontiai technikában egy a kívánt célnak megfelelő ideált kidolgozni és azután olyan technikát, mely ehhez vezet.“ 2*
