Fogorvosi szemle, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1932-02-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE 1932, FEBRUÁR 2. SZÁM.

Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudományegyetem stomatologiai klinikájáról. Igazgató: Prof. Szabó József. — Az orthodontiai osztály vezetője: Prof. Salamon Henrik.

Szabadkézi forrasztás.

I. Egységes kéztartás.

Irta: Prof. Salamon Henrik.

A készülékek szempontjából az orthodontia érdekes, hullámzó fejlődés menetét mutatja: hullámhegyet hullámvölgy követi, majd ezt megint hegyirányú lendület.

1. Az úgynevezett „régi iskola“ teljesítményei, az esetről-esetre újonnan kigondolt készülékekkel, tulajdonképpen teljesen a fogszabályozó orvos technikai ügyességétől függtek. Az akkori szakorvos egész gondolkozásmódja technikailag volt beállítva, a kezelés tehát technikai elvek szerint folyt le. (A fogszabályozási technika hullámhegye.)

2. Az új iskola — a klasszikus angleizmus — szinte visszahatáskép gyárilag előállított standardgépével majdnem teljesen kiküszöbölte a készülékek előállításának technikáját.

3. A legújabb, az úgynevezett „biológiai iskola“, az arany középutat választotta azzal, hogy a technikát megint szóhoz juttatta, noha szükebb keretek között, mint a régi iskola (hegynek lendülés). Visszahelyezte a technikát az őt megillető jogaiba. Ezen iskola két főiránya különben e tekintetben is meglehetősen különböző egymástól: a neoangleizmus, az ő filigrán és sokfajta félgyártmányával nagyon nehézkes dróthajlító és forrasztási technikához vezetett és éppen ez lett egyik oka ezen irányzat kis elterjedettségének.

A mershonizmus észszerűbben járt el itt is: úgy hajlító, mint forrasztó technikája egyszerű és könnyű, nem kis előnyére a lingualis ív szélesebbkörű elterjedésének. A helyesen kilágyított platinaranydrót hajlítási technikája oly könnyű, hogy még a tanításban sem okoz gondot, nemhogy a gyakorlatban. Valamivel nehezebb a forrasztási

2